Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A 2026-os országgyűlési választásokig az Index választási blogján a KözTér sorra veszi mind a 106 egyéni országgyűlési választókerületet. Igyekszünk a dolgok mélyére nézni, hogy tisztábban lássunk: melyik körzetben kinek lehet a legnagyobb esélye a győzelemre. A sorozat újabb részében azt vesszük szemügyre, hogyan szavaznak a határon túl élő magyarok és a hazai nemzetiségek.
Miután egy vármegye híján bemutattuk mind az országgyűlési választókerületet (Békés vármegyével zárul majd a kör vasárnap), elérkeztünk az országgyűlési választási szabályok talán a legzavaróbb részéhez, amit a legtöbbször és a legtöbben értenek félre. Így a cikksorozat ezen részét a három leginkább félreértett csoportnak szenteljük:
- azoknak, akiknek van magyar lakcímük, de valamilyen oknál fogva külföldön élnek (diaszpóra);
- azoknak, akiknek soha nem is volt magyar lakcímük, mert például a trianoni határok más országba szakították őket (külhoniak);
- és azoknak a Magyarországon élő, és lakcímmel rendelkező nemzetiségeknek, akik külön nemzetiségi listát állítanak (magyarországi nemzetiségiek).
Mielőtt azonban fejest ugrunk a szabályokba, fontos megjegyezni, hogy gyakorlatilag „mindenki másképp csinálja”, hiszen ez a három kategória speciális szabályokat igényel. Ezt ugyan jól mérte fel annak idején a kormányzat, bár az már egy más kérdés, hogy a kivitelezésre ráférne egy erőteljes modernizálás.
A fő szabály szerint minden magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, akit a bíróság jogerős ítéletében nem tiltott el a közügyek gyakorlásától és a választások napján már betöltötte a 18. életévét (azaz 2008. április 12-én vagy előtte született), két voksot adhat le 2026. 04. 12-én. Egyet az országos listára (93 mandátum) és egyet a lakóhelye szerinti országgyűlési választókerület (OEVK) valamelyik képviselőjelöltjére (106 mandátum).
Fontos infó továbbá, hogy ha valaki munka, tanulás vagy éppen egy tavaszi nyaralás miatt nem tartózkodik a lakóhelyén a választások napján, átjelentkezhet a tartózkodási helye szerinti szavazókörbe voksolni. Ilyenkor az átjelentkezés szerinti, tehát nem a lakcím szerinti OEVK-ban adhatja le szavazatát.
A magyar diaszpóra, Londontól New Yorkon át Tokióig
Itt három feltételnek együttesen kell fennállnia. Ha egy választójoggal rendelkező magyar állampolgár érvényes magyarországi lakóhellyel – vagy érvényes bejelentett magyarországi tartózkodási hellyel – rendelkezik, és nincs külföldi lakóhelye, valamint a szavazás napján külföldön tartózkodik, akkor lehetősége van arra, hogy valamelyik külképviseleten adja le szavazatát.
Ez a szabály éppúgy vonatkozik a nyugati diaszpórában tanuló hallgatókra, az ott dolgozó vendégmunkásokra, mint a választás napján külföldön tartózkodó magyar turistákra.
Ehhez az érintettnek külképviseleti névjegyzékbe vételi kérelmet kell benyújtania legkésőbb 2026. április 2-án, magyar idő szerint 16 óráig. A határidő jogvesztő, ami annyit jelent, hogy az elmulasztása esetén nincs helye kimentésnek, magyarán nem szavazhat.
Évek óta jogos kritikaként hangzik el, hogy míg például az Egyesült Királyságban közel 170 ezer magyar él, nekik csak három ottani magyar külképviseleten (London, Edinburgh, Manchester) van lehetőségük voksolni. Ez a gyakorlatban bibliai hosszúságú sorban állást jelent. Ráadásul egy észak-írországi (pl. belfasti) vagy walesi magyartól még külön hosszú odautazást is igényel – tehát nekik komoly időt, energiát és pénzt kell belefektetniük, ha voksolni akarnak.
Sokan ezért inkább a hazautazást választják, és a magyar lakcímük szerinti szavazást.
Az egyenlő bánásmód érdekében már évek óta kezdeményezik, hogy a diaszpórában élő magyarok számára is tegyék lehetővé a levélszavazást, vagy legalább gondoskodjanak mobil szavazóállomásokról a nagyobb magyar közösségek lakta településeken, ahol nem található hazai külképviselet (pl. konzuli iroda), de ezek a kérések eddig süket fülekre találtak. Talán majd 2030-ban.
A Kárpát-medencei magyar közösségek levélszavazása
Gyorsan válasszuk is el a diaszpórától az úgynevezett külhoni magyarok történetét. Az 1920-as trianoni békediktátum közvetlen következményeként a történelmi Magyarország nemcsak területének több mint kétharmadát veszítette el, hanem mintegy 3,3 millió magyar nemzetiségű ember került hirtelen kisebbségi sorba az utódállamokban. A szórványmagyar részeken (pl. Dél-Erdély, Észak-Felvidék) olyan tömbmagyar területeket is elcsatoltak, mint a határmenti Csallóköz (ma: Szlovákia), a Partium, vagy a határtól távolabbi Székelyföld.
A két világháború közötti Magyarországot a revízió gondolata tartotta lázban, amely nemcsak a Horthy-korszak államcélja volt, hanem a baloldaltól a szélsőjobbig széles körű konszenzus övezte. A második világháborút a vesztes oldalon befejező és szovjet megszállás alá került Magyarországon tabutémának számított a külhoni magyar közösségek helyzete 1988. június 27-ig. A Kádár-korszakban is főként „magyarul beszélő románokként” emlegették a hivatalosságok az erdélyi magyarokat, mígnem a sajátosan soviniszta, balos nacionalista kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu erdélyi falurombolásai elleni tiltakozások nem váltak az 1980-as években a magyar nép-nemzeti ellenzék fontos közösségszervező elemévé. Ezért éles váltásnak számított, amikor a rendszerváltás utáni első szabadon megválasztott kormányfő, Antall József lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát az MDF III. Országos Gyűlésén 1990 júniusában elmondott híres beszédében.
Az első Orbán-kormány a kárpát-medencei magyarok részére 2001-ben bevezette a kedvezményekre jogosító magyar igazolványt, illetve felszólalt a Beneš- dekrétumok hatályon kívül helyezése érdekében. Ezeket az eredményeket mégis elsöpörte a Patrubány Miklós vezetése alatt kétes elemekből álló Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett 2004. december 5-i népszavazás a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról, mely az alacsony részvétel miatt érvényes, ámde eredménytelen lett. Ez részben azért történhetett, mert a korábban 23 millió román vendégmunkással riogató MSZP vezette kormány nyíltan az össznemzeti ügy ellen kampányolt.
És akkor jött a második Orbán-kormány
A 2010-ben hivatalba lépő második Orbán-kormány egyik első intézkedése a külhoni magyarok kedvezményes honosításának megteremtése volt. A kárpát-medencei magyar kettős állampolgárok ezért 1910 után először 2014-ben szavazhattak újra, 114 év után. Viszont a történelmi pillanat ellenére ők csak 1 vokssal rendelkeznek, hiszen nincsen magyarországi lakcímük – ha lenne, akkor rájuk is a diaszpóra szabályai lennének érvényesek. Tehát előzetes regisztrációt követően az országgyűlési választásokon csak valamely párt országos listájára szavazhatnak, de az egyéni jelöltekre nem. És épp ez az, amit az emberek a leginkább nem értenek vagy félreértenek.
2004. december 5-e óta sok víz folyt le a Dunán. Az elmúlt 16 év egyik legnagyobb eredménye pedig vitathatatlanul a határon átnyúló közjogi nemzetegyesítés, mely téren egyfajta nemzeti minimum alakult ki. Ebből a konszenzusból a parlamenti bejutásra esélyes pártok közül 2026-ra csak a DK maradt ki, mely nyíltan óriásplakátokon kampányol a külhoni magyarok – 1 darab – szavazati joga ellen.
Megjegyzendő, hogy az Európai Unióban a külhoni állampolgárok szavazati joga egyáltalán nem számít hungarikumnak.
Olaszországban a 400 alsóházi képviselőből nyolcra, a 200 szenátorból pedig négyre külhoni választókerületekben lehet voksolni, a nyugati román diaszpóra és a moldovai románok pedig egyaránt egy arányos rendszerben pártlistákra is szavazhatnak. És ezen országok listája még hosszan folytatódik, csak nem szeretnénk senkit sem untatni.
A nemzetiségi listák, szószólók és a kedvezményes nemzetiségi mandátum(ok)
Magyarországon tizenhárom, törvényileg elismert nemzetiségi csoport él (bolgárok, cigányok, görögök, horvátok, lengyelek, németek, örmények, románok, szerbek, ruszinok, szlovákok, szlovének, ukránok). A nemzetiségek lélekszáma népszámlálásonként jelentős ingadozásokat mutat: 2001-ben 312 405 fő, 2011-ben 553 487 fő, 2022-ben pedig 410 302 fő vallotta magát valamely nemzetiséghez tartozónak.
A két legnagyobb nemzetiséget a cigányok (romák) és a németek teszik ki, és a 2011-hez képest pont a magukat cigánynak, illetve németnek vallók lélekszámát tekintve volt tapasztalható jelentős ingadozás a 2022. évi cenzusban. Ráadásul ezek az adatok nem magyarázhatók a népességcsökkenéssel (természetes halálozás, kivándorlás). 2022-re 2011-hez képest a magukat roma nemzetiségűeknek vallók lélekszáma 308 957 főről 200 306 főre, a németeké pedig 131 951 főről 98 402 főre csökkent.
És akkor az etnobiznisz jelenségéről még nem is beszéltünk.
A romák valós lélekszáma a szociológusok szerint több mint a duplája lehet a 2011-es cenzusban szereplő 308 957 főnyi csúcsadatnak. Ugyanakkor a többségi magyar társadalomba való integrálódási vágy, illetve az esetleges internalizált szégyenérzet és a társadalmi kirekesztéstől való félelem miatt a ténylegesnél jóval kevesebben vallják magukat cigánynak. A legnagyobb csoportjuk, a romungrók (magyarcigányok) többsége kulturálisan és nyelvileg jobban integrálódott a magyar többségi társadalomba. A beások (köztük az árgyelánok) és az oláh cigányok közül azonban még ma is többen őrzik a nyelvüket és saját kulturális hagyományaikat. Az erdélyi Gábor cigányok, vagy kalapos gáborok a saját cigány dialektusuk mellett többségében magyarul és románul is beszélnek, de hézagmentesen sáncolják el etnikai és kulturális különállásukat. A nyugat-európai vándorló szintiknek („németcigányok”) pedig csak bizonyos szórványai fordulnak elő a magyarlakta területeken.
A magyarországi németek létszáma az erdélyi és szepességi szászok, a bánáti, illetve a dunai svábok egy jelentős részének elvesztésével már a trianoni békediktátum után lecsökkent, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!