Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A második világháború alatt jelentősen megnőtt a munkanélküliség és az infláció, a hiány pedig a korrupció melegágya lett. A közéletben tapasztalt vesztegetések, visszaélések elszaporodása megrendítette a demokráciába vetett bizalmat is. Ebben a légkörben születetett Az egyes közéleti visszaéléseket büntető rendelkezésekről szóló 1942. évi X. törvénycikk, amely beiktatta a magyar büntetőjogba a befolyással üzérkedés elnevezésű bűncselekményt.
A korabeli törvényszöveg szerint fogházbüntetéssel fenyegették azt a személyt, aki a maga vagy más részére vagyoni előnyt követelt, illetve fogadott el, hogy valódi vagy színlelt befolyását valamely hatóságnál érvényesítse. Ha pedig a cselekmény elkövetésekor azt állította, vagy azt a látszatot keltette, hogy közhivatalnokot veszteget meg, vagy tiltott módon megajándékoz, a hivatalvesztésen és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztésén túl börtönbüntetéssel is számolhatott.
A „meggymagos” kálváriája
A befolyással üzérkedés üldözése gyakran pusztán politikai célokat szolgált. A „meggymagos” kálváriája hűen tükrözi a múlt századi kommunista hatalom abszurditásait:
a Rákosi-korszakban és a Kádár-rendszerben is üzérkedőként került rács mögé, mert a korabeli igazságszolgáltatás bűnözőnek és nem üzleti zseninek ítélte a vállalkozót.
Demeter Béla apjának híres rózsakertészete volt Szőregen. A család sokat dolgozott, de jól is éltek a virágtermesztésből. A rendszer azonban nem nézte jó szemmel a maszek kertész sikereit, ezért kuláklistára tették. A szegedi kulákper fővádlottja Demeter Béla lett, aki összeköttetéseit felhasználva útfenntartó cégeknek adott el facsemetéket, amelyek egy részét kistermelőktől vásárolta. A 3 forintért vett fákat hatért adta tovább. A vádirat szerint az egyik vállalat vezetőjét arra akarta rávenni, hogy a többi cégnek is ajánlja facsemetéit, és a közvetítő tevékenységért jutalékot ígért. A Szegedi Járásbíróság Demeter Bélát üzérkedésért 5 év börtönre, tízezer forint pénzbüntetésre és húszezer forint vagyonelkobzásra ítélte. Mindez 1952-ben történt.
Húsz évvel később pedig azért üldözték, mert megoldást talált a meggyfacsemeték hiányára. Kilónként 1,70 forintért negyven mázsa magot vásárolt a kecskeméti konzervgyártól, majd a magokat átmosták, kiszárították, és kiválogatták azokat, amelyekből facsemeték nevelhetők. A fémzárolt magok kilóját a Hermes szövetkezeten keresztül negyven forintért értékesítették.
A bíróság üzérkedés bűntette miatt első fokon négy és fél év szigorított börtönbüntetést szabott ki Demeter Bélára, amit másodfokon három év két hónapra mérsékeltek.
Az akkori törvény úgy rendelkezett, hogy üzérkedést valósít meg az, aki jogosulatlanul kereskedelmi tevékenységet folytat vagy vállalkozást tart fenn, illetőleg áruval gazdaságilag indokolatlan közbenső kereskedést űz, vagy azzal árdrágításra alkalmas módon üzérkedik. Minősítő körülménynek vették, ha az üzérkedést üzletszerűen, netán jelentős mennyiségű vagy értékű árura követték el.
Mai szemmel nézve a szabályozás több sebből is vérzik.
Hogyan lehet ugyanazt a körülményt, ami alapesetben szükségképpeni, a súlyosabb minősítés elemeként is értékelni? Vagy: mit értett a törvény „gazdaságilag indokolatlan közbenső kereskedésnek”, amit ráadásul csak „űzni” lehet? Aztán ott van a „jelentős mennyiség”, amiről tényleg nem tudni, mihez képest – például meggymag esetében.
A piaci szabadság korlátozása
A bizonytalan jogi fogalmak kapóra jöttek a Kádár-rendszernek, amely 1971–72-ben – főként szovjet nyomásra – kihátrált a gazdasági reformok mögül. A keményvonalas politikusok elérték, hogy Nyers Rezsőt, akinek a neve az MSZMP Politikai Bizottságának tagjaként összeforrt az új gazdasági mechanizmus fogalmával, leváltották.
Később a politikus Zolnay Pál Törjünk fel egy meggymagot című dokumentumfilmjében (1995) elismerte, hogy a reform bukásával egyidejűleg a leleményes maszekokból néhány nap alatt bűnözők, üzérkedők lettek. Az üzérkedés vádjával indított perekről megjegyezte:
Ezek mind-mind arra irányultak, hogy a piaci szabadságot korlátozni kell, és az akkori gondolkodás szerint erkölcstelen jövedelmeket pedig részben meg kell gátolni, részben büntetni kell, ha már egyszer ezek létrejöttek.
Valószínűleg a „meggymagos” ügye miatt is 1971-ben büntetendővé nyilvánították a „gazdasági” befolyással üzérkedést. Ezt követően a „hivatali” és a „gazdasági” befolyással üzérkedés a törvényben még külön fejezetekben, a hivatali bűncselekményeket, illetve a népgazdaság elleni bűncselekményeket szabályozó részben szerepelt. Aztán az 1978. évi IV. törvény változtatta a bűntett elnevezését „simán” befolyással üzérkedésre.
A 2013-ban hatályba lépett Büntető törvénykönyvben önálló fejezetet hoztak létre Korrupciós bűncselekmények címmel. Felhagytak a közélet tisztasága elleni bűncselekmények kategória használatával, és ezzel a büntetőjogban és a kriminológiában használt eltérő terminológia problémáját is feloldották. Újítása volt a szabályozásnak, hogy a korábbi törvényben nehezen kezelhető vesztegetés tényállását kettéválasztotta: az aktív vesztegetést „vesztegetés”, a passzív vesztegetést „vesztegetés elfogadása” elnevezés alatt büntette. A korrupciós bűncselekmények a következők:
- vesztegetés (290. §),
- vesztegetés elfogadása (291. §),
- hivatali vesztegetés (293. §),
- hivatali vesztegetés elfogadása (294. §),
- vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban (295. §),
- vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban (296. §),
- befolyás vásárlása (298. §),
- befolyással üzérkedés (299. §),
- korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása (300. §).
Négy évvel később, 2017-ben a parlament a korrupciós bűncselekmények büntethetőségének elévülési idejét egységesen 12 évre emelte.
Jogtalan előnyre irányul
Gál István László jogászprofesszor szerint a befolyással üzérkedés a vesztegetéshez szorosan kapcsolódó bűncselekmény, ugyanakkor eltérő elemei is vannak. Sok tekintetben a csaláshoz áll közelebb, elkövetője mintegy beékelődik a vesztegető és a vesztegetés elfogadója közé. A bűncselekményt bárki elkövetheti, kivéve azt a hivatalos személyt, aki beosztásából következően befolyást gyakorol vagy gyakorolhat az ügymenetre. A törvény így szól:
Aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más számára jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A befolyással üzérkedésnek három minősített esete van. A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető
- azt állítja vagy azt a látszatot kelti, hogy hivatalos személyt veszteget,
- hivatalos személynek adja ki magát, vagy
- a bűncselekményt üzletszerűen követi el.
A befolyással üzérkedés jogtalan előnyre irányul, ami lehet vagyoni, személyes vagy akár erkölcsi jellegű is.
A vagyoni előny tipikus formái:
- készpénz,
- bankszámlapénz,
- hitel, kölcsön,
- tartozás elengedése.
A személyes előny tipikus formái:
- visszterhes jogügylet (például ilyen lehet egy adásvétel a piaci feltételeknél kedvezőbb kondíciókkal),
- kereseti lehetőség biztosítása (tipikusan a passzív vesztegető valamelyik családtagjának, rokonának),
- szexuális kapcsolat létesítése (tipikusan a rendőr és a prostituált viszonylatában fordul elő).
Nyomozások, vádiratok, perek
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!