Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A szerző, Nicholas Mazza az irodalomterápia nemzetközi elismertségű alakja, a Florida State University professzor emeritusa és a Journal of Poetry Therapy alapító szerkesztője. Négy évtizede kutatja, miként segíti az irodalom és az írás az emberi önértést és a lelki folyamatok feldolgozását. Legfontosabb műve, az Irodalomterápia – Elmélet és gyakorlat átfogó képet ad arról, hogyan használhatók a dalszövegek, versek, történetek, naplók és metaforák az önismeret és a belső egyensúly támogatására. A kötet nem csupán elméleti kézikönyv, hanem gyakorlati útmutató is: bemutatja a szerző által kidolgozott RES-modellt (receptív, expresszív és szimbolikus mód), amely rendszerezi az irodalomterápiás munka módszereit. Mazza szerint a szövegek nemcsak olvasásra és kikapcsolódásra valók, hanem tükörként is működnek: segítenek kimondani a kimondhatatlant, és új nézőpontból láttatják a saját életünket. A könyvről a fordítóval, Béres Judittal, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docensével, irodalomterapeutával beszélgettünk.
Amikor a betűk mögött életre kel a változás
De mindenekelőtt, mit kell tudni az irodalomterápiáról? – Béres Judit rámutatott, hogy bár sokan újdonságnak gondolják, valójában nem új módszerről van szó a többi művészetterápiához képest. Az irodalomterápia csaknem ötven éve jelen van Magyarországon mint csoportmódszer, mégpedig klasszikusabb formájában, a biblioterápia révén.
Mazza könyve is kitér arra, hogy a komplex irodalomterápián belül megkülönböztethető az úgynevezett klasszikus biblioterápia, amely Magyarországon a hetvenes évek közepétől van jelen, és alapvetően csoportmódszerként működik. Lényege, hogy a csoportvezető szépirodalmi szövegeket válogat a résztvevők közös problémáihoz vagy élethelyzeteihez igazítva. A biblioterápia erősen »magasirodalom-párti« irányzat, nagy hangsúlyt fektet a művek esztétikai értékére. A csoporttagok az olvasott szövegek segítségével ismerhetnek rá saját élethelyzeteikre, belső konfliktusaikra, majd a közös beszélgetés során ezekről mélyebb önismereti belátások születhetnek. Régebben a Mérei-féle mélylélektani megközelítés jelentette ehhez az alapot, manapság vannak olyan csoportok, amelyek inkább pszichoterápiás módszerekkel dolgoznak, mások pedig a klasszikus biblioterápia hagyományát követve elsősorban a szövegek jelentésrétegeire helyezik a hangsúlyt
– fejtette ki Béres Judit.
Ezzel kapcsolatban hozzátette: a Mazza-féle irodalomterápia abban tér el a klasszikus biblioterápiától, hogy nagyobb hangsúlyt helyez az egyén problémáira. Nem a fontos szövegekhez próbálja közel vinni az embereket, hanem az emberek élethelyzeteihez keres megfelelő szövegeket. Az irodalmi mű így eszközzé válik a megértésben: Mazza nemcsak klasszikus szépirodalmat használ, hanem például dalszövegeket is, amelyek könnyebben megérintik a fiatalokat és az alacsonyabban iskolázott résztvevők is tudnak hozzájuk kapcsolódni. A lényeg az, milyen egyéni érzéseket és gondolatokat indít el a szöveg a befogadóban, ami nem feltétlenül csoportos helyzetben történik. Mazza könyvében számos példa található az irodalomterápia egyéni, család- és párterápiás alkalmazására is.
Kiemelt egy másik szempontot is, amelyben Mazza módszere eltér a klasszikus biblioterápiától: sokkal nagyobb szerepet kap benne az írás.
Nemcsak olvasunk és beszélgetünk önismereti céllal, hanem a csoporttagok maguk is írnak: szabad írást, irányított rövidebb szövegeket, verseket. A terápiás írás külön műfajnak tekinthető, de az irodalomterápia eszköztárához is régóta szervesen hozzátartozik. Ha az ember kinyitja Mazza könyvét, azonnal látja, hogy tele van gyakorlatokkal. Ezek között vannak egészen egyszerűek is, amelyeket akár kisgyerekekkel is el lehet végezni, például akrosztikont tudunk készíteni a nevükből. Ha valaki írástudatlan, akkor is részt vehet az irodalomterápiás csoportban, hiszen az alapvető eszköz itt a meghallgatás és a beszélgetés. A résztvevők akkor is tudnak kapcsolódni egymáshoz, ha nem olvasták az adott művet: az irodalom és az írás csak kiindulópont, amely segít megfogalmazni a személyes tapasztalatokat, kimondani az egyéni és a közös problémákat
– fogalmazott Béres Judit.
Mint elmondta, az irodalomterápia módszere alkalmazható pszichoterápiás keretben is, amikor betegek – jellemzően pszichiátriai páciensek, szenvedélybetegek vagy daganatos betegek – vesznek részt a folyamatban. Ezekben a csoportokban az irodalomterápia a gyógyítás részeként jelenik meg, klinikai környezetben, orvosok, pszichoterapeuták irányításával.
Ugyanakkor Mazza könyve kitér az úgynevezett „egészségesek terápiájára” is. Ebben az esetben nem gyógyításról van szó, hanem személyiségfejlesztésről, önismeretről, mentálhigiénéről, prevencióról és a mindennapi krízisek feldolgozásáról. Az ilyen csoportokban hétköznapi emberek vesznek részt, akik a művészet segítségével keresnek választ az őket foglalkoztató kérdésekre. Az irodalomterápia ekkor abban segít, hogy támogató közösségben segítséget kapjunk a problémáinkkal való megküzdéshez, önmagunk és kapcsolataink mélyebb megértéséhez.
A jó irodalomterápiás szöveg titka
Arra a kérdésre, hogy milyen irodalmi művek vagy szövegek alkalmasak irodalomterápiára, Béres Judit úgy válaszolt: nincsenek pontosan meghatározott kritériumok, amelyek segítenek eldönteni, milyen szövegek működhetnek jól terápiás közegben. Soha nem lehet előre megmondani, kinél mi „üt be”, mi lesz katartikus hatású. Lehet, hogy valaki egy versben ismeri fel a saját élethelyzetét, míg mást ez hidegen hagy, és egy másik vers az, ami igazán megérinti. Előfordul, hogy valaki egy regényben vagy novellában találja meg az élete aktuális kérdéseit és helyzeteit, ezek váltanak ki benne mélyebb felismerést. Mindez mindig az éppen aktuális identitástéma függvénye.
Nagyon személyes, ki melyik szöveghez tud kapcsolódni
– magyarázta. „Annyit azonban megállapíthatunk, hogy az irodalmi mű akkor alkalmas terápiás munkára, ha többrétegű, vagyis többféle értelmezést tesz lehetővé. Az ilyen szöveg megengedi a szabad kapcsolódást: az olvasó maga döntheti el, mire rezonál benne.”
Hangsúlyozta: minden művészetterápia lényege, hogy a választott műalkotás vagy alkotási módszer teret engedjen a befogadó szabad értelmezésének. Ha egy műben nincsenek jelentésrétegek és „üres helyek” az kevésbé alkalmas irodalomterápiás munkára. Ugyanez igaz azokra a szövegekre is, amelyek túlságosan közhelyesek vagy kiszámíthatóak: nem váltanak ki meglepetést, nem adnak lehetőséget katartikus felismerésre.
Az igazán jó szöveg nem mindig tartalmazza a válaszokat, hanem segít a számunkra fontos kérdések megfogalmazásában
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!