Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Tisza-kormány által tervezett képviselői cikluskorlátozás rövid távon politikai előnyt hozhat a kormánypártnak, hosszabb távon azonban a parlamenti munka minőségét és a demokratikus képviselet működését is gyengítheti. Az elemző szerint a javaslat nem a választók döntésére, hanem adminisztratív korlátozásokra bízná a politikai elit megújítását. Ez a Pillanatkép, az Index elemzői cikksorozata, amely hétről hétre segít eligazodni a politikai térképen.
Magyar Péter miniszterelnök a hét elején ismertette az Országgyűlésben az Alaptörvény 17. módosításának tervezetét. A javaslat egyik eleme szerint az országgyűlési képviselői mandátum legfeljebb tizenkét évig lenne betölthető, és a szabályt már a módosítás hatálybalépését követő első parlamenti választáson alkalmaznák.
Ennek értelmében azon a választáson már nem indulhatna képviselőjelöltként az, aki addigra legalább tizenkét évet töltött országgyűlési képviselőként. Az indoklás szerint mindez erősítené a demokratikus megújulást és korlátozná a hatalom bebetonozódását. Egy későbbi parlamenti felszólalásában a miniszterelnök azt is mondta: megfontolják a szigorítást is, vagyis azt, hogy a jelenleg tervezett tizenkét év helyett nyolc évben húzzák meg a képviselői mandátum felső határát.
Kovács János politikai elemzőt, Az elemző szemével című Facebook-oldal szerzőjét arról kérdeztük, milyen következményekkel járna a magyar politikai rendszer működésére nézve az országgyűlési képviselői mandátumok időbeli korlátozása. Arra kerestük a választ, hogy egy ilyen szabályozás valóban a politikai elit megújulását és a hatalmi beágyazottság csökkentését szolgálná-e, illetve mennyire reális cél a politikai szereplők részleges vagy teljes lecserélése nyolc-tizenkét évente. Emellett arról is kérdeztük, milyen hatással lenne a parlament működésére a tapasztalt képviselők rendszeres kiesése, mennyiben egyeztethető össze a képviseleti demokrácia elveivel egy népszerű politikus újraindulásának törvényi tilalma, valamint hogy a hatalomkoncentráció elleni legerősebb garanciát a választói döntés, vagy inkább az intézményi korlátok jelentik-e.
A Tisza saját legjobb politikusait is elveszítheti
Kovács János szerint az Orbán-korszak kormányzati hatalomgyakorlásának tizenhat éve után természetes igényként fogalmazódott meg a fékek és ellensúlyok rendszerének megerősítése. „Ez legitim törekvés lehet, amennyiben az úgynevezett demokratikus intézményi autonómiákat és a hatalmi ágak szétválasztását erősíti” – fogalmazott az Indexnek.
Azonban úgy gondolja, hogy az országgyűlési képviselői ciklusok számának kilátásba helyezett korlátozása esetében sikerült túllőni a célon.
A jelenlegi kormányoldali többség önmérsékletére, előrelátására most nagy szükség van, hiszen a populáris vagy populista üzenetek kétségkívül népszerűek lehetnek a választók elitellenes attitűdje miatt, csakhogy a pillanatnyi népszerűség oltárán nem szabad feláldozni a demokratikus intézményrendszer stabilitását és hosszú távú működőképességét
– hangsúlyozta az elemző.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy az Alaptörvény kormany.hu oldalon közzétett 17. módosításának tervezetében a képviselői ciklusokkal kapcsolatban megfogalmazott korlátozás arra kényszeríti a pártokat, hogy folyamatosan új arcokat, fiatalabb generációk képviselőit és a civil szférából érkező szereplőket emeljenek be a politikába, megakadályozva a képviselet „megkövesedését” és a pozíciókba való belekényelmesedést. Csakhogy ez a vérfrissítés nem organikusan, hanem bürokratikus eszközökkel történik, vagyis nem a választói preferenciák, hanem a törvényalkotói akarat alakítja.
A Fidesz–KDNP soraiban számos olyan képviselő ül, aki már régen átlépte a tizenkét éves határt. Ez a javaslat – amennyiben visszaható hatályú – közvetlenül a volt kormánypártok legfontosabb, helyben beágyazott és legtapasztaltabb politikusait veszi célkeresztbe, miközben az ellenzéki térfél egészét – így a Mi Hazánk frakcióját is – megtisztítaná a régebbi szereplőktől.
„A Tisza friss politikai erőként egyelőre haszonélvezője lenne ennek, de fontos megjegyezni, hogy egy ilyen szabályozás hosszabb távon a jelenlegi kormánypárt esetében is problémákat okozhat. A párt ugyanis a legtapasztaltabb, leginkább beágyazott képviselőitől köszönhetne el három ciklust követően. Ami a hatalmi beágyazottságot illeti: mi van akkor, ha egy képviselő mindhárom ciklust ellenzékben tölti? Egy tizenkét éve ellenzékben ülő képviselő korlátozása mögött nincs semmilyen demokratikus vagy korrupcióellenes indok, hiszen nincs olyan hatalom a kezében, amitől meg kellene fosztani a rendszer védelmében” – mutatott rá Kovács János.
Nincs igazán jó példa arra, amit a Tisza tervez
A modern demokráciákban a parlamenti képviselői mandátum időbeli korlátozása egyáltalán nem bevett gyakorlat.
„A világ legtöbb országában a cikluskorlátozást kizárólag a végrehajtó hatalomra, az elnökre, miniszterelnökre alkalmazzák. Az Európai Unió tagállamaiban például egyetlen országban sincs jogilag kötelező cikluskorlát a nemzeti parlamenti képviselőkre” – mondta az elemző. Hozzátette: az Egyesült Államokban sem létezik ilyen szövetségi szinten, a washingtoni kongresszusban, viszont léteznek hasonló megoldások néhány tagállam „helyi parlamentjében”, a State Legislature-ben. Más földrajzi régiókban, eltérő politikai kulturális közegben azért találhatunk példákat, úgymint Chile, a Fülöp-szigetek, Mexikó, Costa Rica.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen korlátozásoknak köszönhetően sok a zöldfülű képviselő, akik nehezebben látják át a jogszabályalkotási eljárásokat és a költségvetést, kevesebb gyakorlattal rendelkeznek a közpolitikai döntések meghozatalában. Eközben a képviselői rutin és befolyás csökkenésével a lobbicsoportok, a technokrata háttérapparátus, a küldő pártszervezet és a végrehajtó hatalom erősödik. Az sem ritka, hogy egyes politikusok kijátsszák ezeket a szabályokat, vagyis nem cserélődnek le, hanem a parlamentből más, államigazgatási vagy állami céges pozícióba ülnek át
– emelte ki Kovács János.
Ezzel kapcsolatban megjegyezte: ha egy képviselő pontosan tudja, hogy a harmadik ciklusa után törvényi kötelezettség miatt mindenképpen távoznia kell, és a választók már nem tudják őt újraválasztással jutalmazni, úgy csökken a motivációja és az elszámoltathatósága is.
Az atyáskodó korlátozás a választók helyett döntene
Az elemző hangsúlyozta, hogy a politikusi szakma olyasmi, amit nem lehet az iskolában tanulni, csak tapasztalat és az abból nyert politikai bölcsesség útján. Arra figyelmeztetett, hogy a hagyományos országgyűlési képviselői karrierút korlátozásával, a többciklusos képviselők kiesésével elveszne az a rutin, jogalkotási tapasztalat és technikai tudás, amely a bonyolult parlamenti eljárásokhoz és a bizottsági munkához szükséges. Emiatt a képviselői szakértelem le-, míg a háttérben dolgozó apparátusok és lobbicsoportok szerepe felértékelődhet.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a képviselői autonómia […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!