Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A bűncselekmény magában foglalja a bűntettet és a vétséget is. A Büntető törvénykönyv által büntetni rendelt, társadalomra veszélyes cselekmények vagy mulasztások bűncselekmények. A bűntett súlyosabb, a vétség kisebb súlyú bűncselekmény.
Bűntettnek számít minden szándékosan elkövetett, kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmény, míg vétségnek minden gondatlanságból elkövetett, illetve kétévi szabadságvesztésnél enyhébb büntetéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény.
Terhelt, gyanúsított, vádlott, elítélt
Ebben a körben a terhelt a legátfogóbb fogalom. Terheltnek a büntetőeljárásban részt vevő olyan személyt nevezik, akivel szemben a büntetőeljárás folyik. A terhelt megnevezése a nyomozás során gyanúsított, míg a bírósági eljárásban vádlott. A terhelt (vádlott) elítéltté a büntetés, a megrovás, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka vagy a javítóintézeti nevelés jogerős ügydöntő határozattal kiszabása, illetve alkalmazása után válik. A büntetés-végrehajtásban elítélt alatt – az ítélet jogerejétől függetlenül – a szabadságvesztésre ítélteket értik.
Egyszerű gyanú, megalapozott gyanú
Az új büntetőeljárási törvény 2018. július 1-jétől bevezette a nyomozást megelőző előkészítő eljárási szakaszt, amellyel lehetővé vált a büntetőeljárás megindítása az egyszerű gyanú szintjét el nem érő adatok, információk alapján is. További változás, hogy a törvény az alapos gyanú helyett már a megalapozott gyanú fogalmát használja. Vagyis bűncselekmény elkövetésének gyanúja alapján el lehet kezdeni nyomozni, de amíg a gyanú valakire nézve nem megalapozott, gyanúsított sincs. Valaki akkor lesz gyanúsított, ha a gyanúsítást közlik vele. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a nyomozó hatóság köteles őt tájékoztatni a gyanúsítottat megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről is.
A megalapozott gyanú kijelöli a hatóságok mozgásterét is.
Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész lapunknak adott interjújában elmondta, a büntetőeljárás nyomozati szakasza két részre oszlik: felderítésre és vizsgálatra, amelyek közt a választóvonalat a megalapozott gyanú közlése jelenti. A felderítési szakban az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol, eljárási cselekmény elvégzésére nem utasíthatja a nyomozó hatóságot, erre csak a vizsgálati szakban van lehetősége.
Elfogás, előállítás
Gyakori tévedés, hogy a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt csak rendőr foghatja el. Ez nem így van, bárki elfoghatja az illetőt, de köteles a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni, vagy ha erre nincs módja, a rendőrséget tájékoztatni.
Előállítás viszont kizárólag rendőri intézkedés, amely alapesetben legfeljebb 8 óráig tarthat, és indokolt esetben a rendőri szerv vezetője egy alkalommal további 4 órával meghosszabbíthatja. Előállításkor a rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja, és az illetékes hatóság elé állítja azt a személyt,
- akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek;
- aki ellen elfogatóparancsot adtak ki, vagy személykörözésben az elfogását rendelték el;
- akinek őrizetbe vételét, letartóztatását rendelték el.
Emellett a közbiztonság érdekében az illetékes hatóság előállíthatja azt a személyt is,
- aki a rendőr felszólítására nem tudja magát hitelt érdemlően igazolni, vagy az igazolást megtagadja;
- aki bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható;
- akitől bűncselekmény gyanúja vagy szabálysértés bizonyítása érdekében vizeletvétel vagy vérvétel szükséges.
Őrizetbe vétel, letartóztatás
Az őrizetbe vétel a rendőrség által alkalmazható, legfeljebb 72 óráig tartó kényszerintézkedés, amely a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonását jelenti. Az őrizetbe vétel feltétele a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja. Erre legtöbbször tettenérés vagy elfogás esetén kerül sor. Az ügyészségnek az őrizetbe vétel ideje alatt döntenie kell, hogy indítványozza-e a letartóztatás elrendelését. Ha nem, akkor a terheltet szabadon kell engedni.
Az új büntetőeljárási törvény megszüntette az előzetes letartóztatást, és helyette már egyszerűen letartóztatást használ. Azonkívül a letartóztatást nem a rendőrség, hanem a bíróság jogosult elrendelni, méghozzá nyomozati szakban az ügyész indítványára a nyomozási bíró, a vádemelés után az eljáró bíróság. Letartóztatás kizárólag szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!