Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Teljesen üres a gárdonyi szabadstrand, hiába van nyár közepe, embert csak elvétve látni, az egyikük éppen biciklizik a Velencei-tóban. Igen, jól olvasták, a tóban, vagyis a medrében, amiben már régóta nincsen víz, a száraz terület jócskán behúzódik már. Már nem először jöttünk le ezen a nyáron, de a helyzet hétről hétre rosszabb, a látvány minden alkalommal elszomorító. Büfék közül csak egy üzemel, kérünk egy lángost, a tulajdonos csak a mi kedvünkért gyújt alá az olajnak, halljuk az első sercegéseket. A többi vendéglátós már meg sem próbálkozik a kinyitással, nincsen értelme.
Fotó: Tövissi Bence, Papajcsik Péter / Index
Az egyik legkedveltebb üdülőhely, Magyarország egyik legnagyobb tava ottjártunkkor a hivatalos mérések szerint már csak 32 centiméter vízszinttel rendelkezik, és ez a nyár hátralévő részében tovább fog csökkenni. Ahogy révedezünk az elsivatagosodó tájban, megérkezik Trájer Csaba ügyvéd, aki hosszú évek óta küzd a tó megmentéséért. Itt lakik, Gárdonyban, a kisujjában van minden információ a Velencei-tóról, hosszú évek óta ez az idei az első nyár, hogy nem ment bele a vízbe. Szeretnek itt úszni, de most még annyi víz sincs, hogy lefekve ellepje az ember testét. Trájer Csaba azonban nemcsak a problémákat látja, hanem a szükséges tennivalókat is, ami szerinte sokkal kézenfekvőbb, mint azt sokan gondolnák, és az államnak egy fillérjébe sem kerül, csupán be kell tartani az erre vonatkozó jogszabályi előírásokat.
Látszik rajta, hogy szívügye a tó helyzete, azonnal belevág a helyzet ismertetésébe. A Velencei-tó természetes képződmény, működését és vízgazdálkodását azonban szigorú jogszabályok szabályozzák, a tó és vízgyűjtő területének kezeléséért a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, valamint a Fejér Vármegyei Kormányhivatal felel – kezdi a helyzet ismertetését. „A tó jelenlegi kiszáradás közeli állapota azért állt elő, mert a vízügy a tóra vonatkozó szabályokat súlyosan megsértette, és folyamatosan megsérti ma is” – fogalmazott Trájer Csaba, majd ismertette, hogy a tó vízszintjét 130 és 170 centiméter között kell tartania a vízügynek mindenkor. Akárhogy is számolunk, már a minimális érték alatt egy méterrel vagyunk, de számolgatás nélkül szabad szemmel is látható hónapok óta, hogy a tóban nincsen elegendő mennyiségű víz.
Van víz, csak nem ott, ahol lennie kellene
Ha a tóban és a vízgyűjtő területén sok a víz, akkor a felesleget a víztározókban kell eltárolni. Ha ezen felül is marad felesleg, abból – vízügyi engedéllyel – évente legfeljebb 1,5 millió köbmétert lehet felhasználni öntözésre, halastavak feltöltésére vagy egyéb engedélyezett célokra. Az e fölött rendelkezésre álló vízmennyiséget a tó természetes vízcseréjére kell fordítani. Ha a tó vízszintje csökken, a pótlásnak is meghatározott sorrendje van. Elsőként meg kell szüntetni a magáncélú vízkivételeket, ezt követően lehet a hiányzó vizet a víztározókból a tóba engedni. Vízhiány akkor alakul ki, amikor a tóra hulló csapadék és a befolyó patakok által szállított víz mennyisége már nem fedezi a párolgás és más természetes veszteségek miatt kieső vízkészletet, és a tóban a vízszint csökken.
„A tó jelenlegi kiszáradását az okozza, hogy a vízügy a vízbőség esetére engedélyezett magán vízkivételeket törvénysértő módon, hosszú évek óta a mai napig nem szüntette meg, sőt az időjárás változás miatt patakok csökkenő vizét szinte teljesen ezeknek a horgász- és halastavaknak a fenntartására fordítja”
– mutatott rá a súlyos helyzetre Trájer Csaba, aki szerint a tóba évek óta szinte csak csapadékkal kerül víz.
Fotó: Tövissi Bence, Papajcsik Péter / Index
Csodálatos panoráma a tónál, amit már rég le kellett volna engedni
Miközben felfesti nekünk a helyzetet és a jogi hátteret, már a Sarvajc-köröszt melletti nádasban gázolunk, hogy behatoljunk a kiszáradt mederbe. Tavasszal még volt itt valamennyi víz, jól érzékelteti ezt az is, hogy lábunk alatt érezhetően süllyed a föld. A víz innen teljesen eltűnt, rengeteg kagyló hever a földön, közben a Nap sugarai égeti a testünket, hiszen az újabb hőhullám kezdetén vágtunk neki a Velencei-tavi túránknak. Következő állomásunk a Pátkai víztározó lett volna, de közöltük, hogy pár héttel ezelőtt már jártunk ott, és csak egy gazzal benőtt száraz terület fogadott minket. A víztározó azóta is úgy áll, ezért a sok közeli horgásztó közül megcélozzuk az egyiket: irány a Lujza majori halastó.
21
Egészen más látvány fogad minket, nagy kiterjedésű vízfelület, a parton kulcsosházak, szalonnasütő helyek, tökéletes hely a civilizációtól szökni akaróknak. A tó melletti földesút mindkét oldalán hosszan kerítés húzódik, egy őzgida szeretne visszatérni éppen a sajátjaihoz, de a drótkerítés megakadályozza. Mi sem látjuk, hogy hol van az a pont, amin keresztül kikeveredhetett az útra. A Lujza majori halastó és környéke festői környezetet tár elénk, de a probléma az, hogy ezt a tavat is már legalább öt éve vissza kellett volna engedni a Velencei-tóba Trájer Csaba szerint. Ezeknek a tavaknak a fenntartása, párolgásuk, talajba töltődésük pótlása igen jelentős vízveszteséggel jár. Ezek a természetben korábban nem létezett, átmeneti időre létesített vízi létesítmények olyan többlet vízfogyasztással járnak, amelynek a fenntartására a vízgyűjtőre eső csapadék nem elég. Ezért rendelkezett úgy a jogalkotó, hogy fennmaradásuk csak vízbőség esetére szól. Létesítési engedélyük visszavonásakor az engedélyesnek kártérítés nem jár.Bár önmagában ez nem mentene meg mindent, de a többi magán- és halastóval együtt már látványos eredményt lehetne elérni Csaba szerint, a vízügynek kötelessége lenne megnyitni a zsilipet.
21
Egy csatorna fölött haladunk át, ez a Császár-víz, bár jelenleg teljesen ki van száradva ez is. A vízfolyás a Vértes déli törmeléklejtőjének felszíni és forrásvizei, és a Velencei-hegység északi oldalának a vizeit vezeti a Zámolyi-medencén keresztül a Velencei-tóba, már amikor van víz. Trájer Csaba azonban arról beszél, hogy ez nem egy csatorna, amit csak úgy el lehet zárni és ki lehet nyitni. A Császár-víz élővilága és medre szintén védett természeti kincs.
A vízügynek be kell fejeznie a térség kiszárítását, azt, hogy több vizet használ el, mint ami képződik. A víztározók korábban éveken át horgásztókénti használata, leeresztésük több éves késleltetése csak párolgási veszteségként 45 centiméter vízszint vesztést okozott a tónak
– összegzi a problémát, majd hozzáteszi, szerinte a plusz vízfogyasztás mesterséges, amelyet a természet már nem tud elviselni.
Csaba azt is elmesélte, hogy ezek a vízkivételek korábban nem léteztek, a Velencei-tó évezredeken keresztül létezett úgy, hogy a vízrendszerben ilyen vízfogyasztások nem voltak. Amikor a korábbi kiszáradásokról kérdezzük, hangsúlyozza, hogy bár valóban voltak ilyenek, a mostani súlyos helyzetért az évek óta indokolatlanul még működő magáncélú vízkivételek a felelősek. Csak a Velencei-tó és vízgyűjtőjének hosszabb távú, törvényes működtetése után lehet megállapítani, hogy kell-e egyáltalán bármilyen vízpótlás a tónak.„Ezeknek a vizeknek a Velencei-tóban van a helyük. Jogilag is, erkölcsileg is, szakmailag is, mindenféle szempontból” – mondja határozottan.
<a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!