Szabó Andrea lapunknak adott interjújában többek között elmondta:
- Közvetlenül a rendszerváltás előtt mérték az eddigi legmagasabb politikai érdeklődést, viszont utána gyors zuhanás következett.
- A 2010-es választások után tovább csökkent a politikai érdeklődés szintje.
- 2020-tól, a koronavírus-járvány kirobbanása után újra közelebb kerültek az állampolgárok a politikához.
- Magyarországon mindössze 8-10 százaléknyi az a réteg, amely stabilan magas politikai érdeklődést mutat.
- A politikai érdeklődés növekedéséből nem lehet egyértelmű következtetést levonni a pártverseny állására.
Pontosan mit ért politikai érdeklődés alatt?
A politikai érdeklődésnek két típusát különböztetjük meg. Beszélhetünk egy állandó, diszpozíciós politikai érdeklődésről, valamint egy szituatív, valamilyen eseményhez, ügyhöz köthető politikai érdeklődésről. Magyarországon az első típusú, párttól és személyektől független érdeklődés szintje alacsony, viszont a második a különböző időszakokban, például kampány hatására változhat. Összességében, a kutatások alapján a magyarországi politikai érdeklődés az elmúlt egy-két évig az egyik legalacsonyabb volt Európában. Az előző negyven évet három szakaszra bonthatjuk: a rendszerváltás előtti időszakra, a posztszocializmusra, valamint a 2010 utáni évekre. Magyarországon a legmagasabb szintű politikai érdeklődést mutatók aránya 8-10 százalék, ami csak rendkívül éles politikai szituációban változik.
A választások felé közeledve mennyit emelkedik a 8-10 százalékos arány?
A politikai érdeklődést négy vagy öt fokú skálán mérjük, az ötös a legmagasabb szint, ami általában 8-10 százalék, mostanában egy kicsit még ennél is magasabb. A korábbi választások előtt készült mérések azt mutatták, hogy a magyarországi politikai érdeklődés átlagos szintje nem éri el a közepes, a hármas szintet, de olyan időszak is volt, amikor a kettest is alig-alig. Kampányidőszakban a 8-10 százalék csak kissé változik, az alatta lévő rétegek vannak mozgásban. Azok a csoportok, amelyek korábban gyakorlatilag nulla érdeklődést mutatnak, a választások felé közeledve átlépnek az egyes szintre, a kettes szintű érdeklődést mutatókból hármasok lesznek, a hármasokból négyesek. A négyes szintű politikai érdeklődésből viszont nagyon kevesen lépnek át ötösre. Az ötös szintű politikai érdeklődés diszpozíciós érdeklődés, szinte állandó, függetlenül a politikai ügyektől vagy választásoktól.
Mikor volt a legmagasabb a politikai érdeklődés?
1989 őszén, amikor kerekasztal tárgyalások voltak, és mozgásban volt az egész politikai élet. A rendszerváltás előtt valamennyi szocialista, azóta volt szocialista országban nagyon magas volt az érdeklődés, viszont a rendszerváltozások után azonnal jelentősen csökkent és stabilizálódott valamilyen szinten, Magyarországon a közép-európai országokhoz képest is alacsonyan. Azt gondoltuk, hogy alacsonyabb már nem igazán lehet az érdeklődés szintje, viszont 2010 után még lejjebb ment.
Épp a rendszerváltás után csökkent a politikai érdeklődés, amikor szabaddá vált a közélet?
Ennek az okain sokat gondolkodtam. Közvetlenül a rendszerváltás előtt nagyon élénk politizálás zajlott, viszont a korabeli kutatások azt mutatják, ez már a rendszerváltó választásra elkezdett csökkenni, utána pedig bezuhant. Azért is történhetett ez, mert 1990 előtt az egész társadalom szervezett volt, valamilyen szinten majdnem mindenki betagozódott a rendszerbe, kezdve a kisdobos mozgalomtól és az ifjúsági szervezetektől a szakszervezeteken, a munkásőrökön át a nőszövetségig. Amikor megtörtént a rendszerváltás, felszabadító élményt adott, hogy végre nem kell kötelező jelleggel betagozódni a rendszerbe, hanem mindenki foglalkozhat a saját életével, különböző gyűlések helyett. A szakszervezeti tagság egyik napról a másikra megfeleződött, megszűntek korábbi, elképzelhetetlenül nagy szervezetek, például a nőszövetségnek óriási tagsága volt, de nagyon gyorsan kicsi szervezetté vált. Az emberek a korábbi rendszer túlszervezettsége után nem szerettek volna foglalkozni a közélettel, és ez akkor rögzült is a magyar társadalomban. A szakirodalom azt mondja, hogy ezen alulról, a fiataloktól indulva állampolgári neveléssel lehet változtatni, de ahhoz a politikai elit egyetértése, és társadalmi megállapodás szükséges. Ez a konszenzus a ’90-es években nem volt meg.

Azóta sincs meg?
Attól tartok, hogy nincs meg. A rendszerváltás után nagyon gyorsan erős verseny alakult ki a politikai elitek között. Ma már nehezen tudom elképzelni, hogy a politikai elitek bármilyen konszenzusra jussanak, függetlenül attól, hogy milyen elitről, vagy melyik kormányról van szó. Ez többről szólna, mint egy órát beépíteni az órarendbe, az egész iskolarendszert arra kellene trenírozni, hogy elősegítse a demokratikus állampolgári részvételt.
Az állampolgári nevelés, vagy az organikus módon történő bevonódás a közéletbe adhat hosszabb távon is stabil politikai érdeklődést?
Attól függ, hogy mit ért organikus alatt.
Például azt, hogy tanárok és diákok elégedetlenek az oktatási rendszerrel, viszont változást elérni csak valamilyen közéleti, politikai aktivitás útján tudnak.
Az ilyen bevonódást nevezzük kapueseménynek. A demokratikus állampolgári neveléssel foglalkozó szakirodalom azt mondja, hogy akkor alakul ki egy országban magas politikai érdeklődés, ha a szocializációs ágensek, a család és az iskola egy irányba mozognak. Ha az organikus családi, baráti szocializáció és az iskolai direkt szocializáció hasonló normarendszert ad a fiataloknak.
Ebben keresendő az oka annak, hogy más európai országokban magasabb a politikai érdeklődés?
Van egy észak-dél, nyugat-kelet kulturális, politikai, történelmi jellegű törésvonal, amelyet nagyjából úgy írhatunk le, hogy minél északabbra és nyugatabbra él valaki, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy érdekli a politika, mert úgy érzi, hogy képes a politikai folyamatokba és döntésekbe beleszólni. A skandináv országokban azért is nagyon magas a politikai érdeklődés, mert a fiatalok a családban és az iskolában is hasonló nyitottságot és érdeklődést tapasztalnak, tanulnak.
Az iskolarendszer nem korlátozza az alulról jövő érdeklődést, hanem éppen kinyitja, ezt hívják a nyitott tanterem koncepciónak.
A tanteremben van idő a tanár és a diák közötti nyílt párbeszédre, bármit meg lehet kérdezni, adott esetben közéleti témákat is. Hibásnak tartom azt a koncepciót, hogy évtizedeken keresztül kizárták a közéleti kérdéseket az iskolarendszerből, de hangsúlyozom: a pártpolitikának semmi helye az iskolában, pártpolitikát nem szabad beengedni az oktatási intézményekbe, viszont fontos társadalmi kérdéseket igen. Minél közelebb jövünk a közép-európai régióhoz, különösen igaz ez Magyarországra, Romániára, Bulgáriára és Szlovákiára, az állampolgárok annál inkább úgy érzik, hogy messze van tőlük a politika. Van egy másik tényező, ami a 2010 utáni időszak jellemzője, ez a politikai elégedettség növekedése. A 2010-es, kritikus választás után sok állampolgár érezhette úgy, hogy a politikai rendszer megváltoztatásával elvégezték a feladatukat, innentől pedig újra a politikai elit dolga, hogy milyen irányba megy az ország. Addig, amíg 2014 és 2019 között az emberek tényleg úgy látták, hogy évről évre kicsivel jobban élnek, addig úgy voltak vele, hogy jól mennek a dolgok, nem politizálnak. A következő változás 2020-ban jött.
A koronavírus hozott változást?
Igen, 2020 különleges év volt a történelemben, ami a magyarországi politikai érdeklődés emelkedésével járt. Érdekes, mert a kollektív emlékezetből elkezdett kikopni, de sok háztartásban reggeltől estig ment a televízió, a rádió, vagy bármilyen információszolgáltatásra képes eszköz használata. Fiatalok nyilatkoztak utólag úgy, hogy abban az időszakban akkor is találkoztak politikai hírekkel, ha nem akartak. A politika elkezdett varázstalanodni, az emberek úgy érezhették, hogy a hétköznapi valóságról szól a közélet, amit ők is tudnak irányítani.
Abban a pillanatban, amikor a politika közelebb kerül az emberekhez, bele is szeretnének szólni.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!