Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az ország túlnyomó része mostanra már biztosan hallotta legalább egyszer, hogy katasztrofális helyzetben van a Velencei-tó az aszály miatt, a közösségi médiát ellepték a képek a tó állapotáról, de mi is jártunk már lent kétszer az elmúlt hónapban, hogy a saját szemünkkel győződjünk meg a folyamatosan apadó tó helyzetéről. Drónfelvételeink drámai képeit festettek a bő egy hónap alatt majdnem 20 centimétert apadó Velencei-tóról. Van azonban egy kevésbé ismert, de legalábbis a nyilvánosságban kevésbé mutogatott része a történetnek, ami a Velencei-tó kritikus helyzetéért szintén felelős. Ez pedig a Pátkai-víztározó, melynek feladata lenne aszályhelyzet idején tölteni a tavat. A közösségi médiában drámai felvételeket láttunk a víztározóról, így személyesen is látni akartuk, hogy valóban annyira szörnyű-e a helyzet, ahogyan azt a képeken és videókon láthattuk.
Előtte azonban még megtekintettük a Velencei-tó azon részét, ahol nem a strandolás és üdülés a fő funkció: a tó nyugati, Székesfehérvár felőli része, aminek egy nagy része természetvédelmi terület, itt található a Madárrezervátum is. A tó körüli kerékpárutat használóknak nem lehet ismeretlen a Sarvajc körösztjénél álló kilátó, ahonnan kiváló betekintést nyerhetünk az egykor szebb napokat is látott tóra. Érkezésünkkor egy érdi pár szemlélte a tájat, tőlünk próbálták megtudni, hogy valójában meddig kellene érnie a víznek, ami ezen a napon is jócskán beljebb húzódott. Amerre a szem ellát, csak nádast lehet látni, néhol feltűnik egy-egy kisebb-nagyobb vízfolt, de a látvány lehangoló. Pedig ezen a területen egykor szinte páratlan fészkelőmadár-fauna létezett, Hermann Ottó, 19. századi természetkutató, a „madarak atyja” is kiváló madárlelőhelyként írta le, ráadásul nemzetközileg is jelentősnek számított. Az elmúlt évek aszályai miatt a madarak élőhelyei csökkentek, de szintén probléma, hogy egyre kevesebb táplálék jut a halevő madaraknak.
A Velencei-tóra kiemelt figyelem hárul, a turizmus valóban hanyatlani látszik, azonban ökológiai szempontból is egyre nagyobb a baj, ami legalább annyira fontos, mint hogy bokáig, vagy térdig érő vízben tudunk pancsolni nyáron. A helyzet azonban nem reménytelen, a területen még mindig működik az ökoszisztéma, a szakemberek pedig azt is kiemelik, hogy a vízimadarak viszonylag gyorsan képesek reagálni: ha megfelelő vízállás alakul ki, és elegendő táplálék áll rendelkezésre, sok faj újra nagy számban jelenik meg.
Szárazság, szárazság mindenhol
Pár kilométerrel arrébb viszont sokkal reménytelenebbnek tűnik a helyzet. Rozsdás, kopott „Fürödni tilos” tábla hirdeti mementóként, hogy egykor a területen még nagy kiterjedésű víz volt, amibe a környéken lakó gyerekek bizony bátran belemerészkedtek. A tiltó tábla mostanra irreleváns, fürdeni legfeljebb a gazban és a porban lehet. A Pátkai-víztározó kiszáradt medrében ma repedezett iszap fogadja az ide látogatót, a bőven méter fölötti növények jelzik, jó ideje nem volt itt víz, a zsilipet teljesen elfoglalták a fecskék fészkeikkel.
14
Miközben a távolba nyúló növényrengeteget szemléljük, a semmiből terem mellettünk egy fiatalember, aki szívesen válaszol kérdéseinkre, de „egy korábbi TV-szereplése” miatt nem kívánja sem a nevét, sem az arcát adni a riporthoz. Széttárt kezeivel mutatja ő is, hogy mennyi víz volt még itt akár csak pár évvel korábban.
Lassan benövi az egészet a nyárfa, de legalább akkor lesz itt valami
– mutat rá a tragikus helyzetre alkalmi beszélgetőpartnerünk, aki arról is mesél, hogy egy időben rendszeres vendégek voltak itt a gulipánok, de „de hadtestileg átköltöztek a Velencei-tóhoz”. Kérdésünkre, hogy mikor volt itt utoljára víz, csak annyit közölt, amikor az egészet beengedték a Velencei-tóba, de az évszámra már nem emlékszik. Hozzáteszi azonban, fölösleges aggódni a Velencei-tóért, az, hogy néha közel kerül a kiszáradáshoz, a „természet rendje”.
A víztározó szomorú évei, így lett a közkedvelt horgásztóból gazzal benőtt terület
A víztározót 1970-ben azért hozták létre, hogy ellássa vízzel Magyarország harmadik legnagyobb tavát, ugyanis már ezekben az években is rendkívül ingadozó volt a Velencei-tó vízszintje. Az eddigi utolsó alkalom, hogy innen töltötték fel a tavat, egy három hónapos folyamat volt 2021 decembere és 2022 februárja között, a feljegyzések szerint ekkor 83-ról 99 centiméterre sikerült felduzzasztani a tavat. Eredeti funkcióját tehát több mint négy évvel ezelőtt töltötte be, azóta pedig fokozatosan romlik a helyzet. Még ugyanabban az évben, tehát 2022-ben újabb aszály következett, a vízgyűjtő leapadt, a vízminőség megromlott, elkezdett algásodni, így már nem volt alkalmas arra, hogy innen töltsék fel a Velencei-tavat. 2023-ban született meg a döntés, hogy a tározót teljesen leengedik, lehalásszák, a rossz vízminőség miatt pedig a vizet nem a Velencei-tóba, hanem Dunába vezetik.
Egy évvel később még ennél is rosszabbra fordult a helyzet, a tömeges halpusztulás miatt ökológiai válság alakult ki. Pedig a tározó a horgászok körében is közkedvelt volt, még saját Facebook-csoportjuk is van, de itt már csak az emlékeiket tudják megmutatni egymásnak. A 2010-es években készült fotók bizonyítják, hogy pontyokkal teli volt a tározó, az egyik tag pedig szomorúan idézte fel, hogy 16 éven keresztül járt oda horgászni.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
http://index.hu/belfold/2026/07/04/patkai-viztarozo-velencei-to-madarrezervatum-okologia-horgaszat/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!