Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Sűrű fekete füst szállt az felé Újpesten 1986. május 26-án kora reggel, a kerületben lakók már ekkor tudták, hogy valami nagy baj van, de azzal még nem voltak tisztában, hogy pontosan mi történt. Mindössze egy hónappal korábban volt a csernobili atomkatasztrófa, időben még túlságosan közel, hogy az emberek elfelejtsék. Bélteczky József tűzoltó főhadnagy a reggeli órákban mit sem sejtve a kertjében munkálkodott, mikor telefonált a sógora, hogy baj van, ki akarják telepíteni az otthonából.
Sem ő, sem a felesége nem hitt neki, azt gondolták viccelődik, de arra kérte, nézzen csak fel az égre.
A tűzoltó ekkor már látta az ég alján fenyegetően kúszó fekete füstoszlopot. Nem gondolkozott, azonnal felöltözött, beszállt az autójába, majd elindult a Fóti útra, ahol a Mikroelektronikai Vállalat (MEV) üzemelt. Merthogy a félvezető-elemeket gyártó üzem területén tűz ütött ki. A probléma az volt, hogy a vállalat kigyulladt épülete (T-épület) tele voltak veszélyes anyagokkal, mérgező gázokat tartalmazó palackokkal. Az Újpesti Városvédő Egyesület szervezésében a mentésben részt vett gyári dolgozók és tűzoltók emlékeztek vissza a heroikus küzdelemre, amivel megakadályozták, hogy emberéleteket követelő súlyos katasztrófa alakuljon ki.
A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben hozták létre azért, hogy csökkentsék Magyarország lemaradását a mikroelektronika területén, és önálló félvezetőgyártást alakítsanak ki. A beruházást azonban nehezítette az úgynevezett COCOM-lista, amely megtiltotta a korszerű nyugati technológiák exportját a szocialista országokba, ezért sok berendezést nem, vagy csak illegálisan tudtak beszerezni. Ahogy Gyenes Gábor fizikus elmagyarázta, a hasonló gyárakat a legtöbb országban a lakott területektől távol húzták fel, Magyarországon azonban Újpesten zsúfolták be pénz és idő hiányában a gyártást. A földszintes épület az Izzó lakótelep mellett helyezkedett el, és félvezető elemgyártásra nem volt megfelelő. A sietség, a technológiai hiányosságok és az olcsóbb megoldások alkalmazása végül nagyban hozzájárult az 1986-os pusztító tűzhöz.
A hivatalos vizsgálat szerint a tüzet elektromos hiba okozta. Fél évvel korábban már volt egy tűzeset a gyárban: 1985 decemberében kábeltűz ütött ki: az automatikus oltórendszer akkor működésbe jött, de az oltóanyagot az újabb tűzig nem töltötték újra, miközben a gyártás folytatódott, veszélyes vegyi anyagokkal és gázokkal.
Nem volt hajlandó korábban az épületbe bemenni a fizikus, végül ő lett az egyik hős
Bár később sok összeesküvés-elmélet született – például ipari szabotázsról vagy külföldi titkosszolgálatokról –, ezeknek semmi alapja nem volt. A katasztrófához éppen elég okot adott az épület jellege, működtetése és a tűzvédelmi hiányosságok.
A működési engedélyeket ki sem kellett volna adni, többek között ezért is döntött úgy az egyik későbbi hős, Szendrő István fizikus, hogy nem teszi be a lábát a T-épületbe. A tűz után ezt mégis megtette, de már azért, hogy a saját életét is kockáztatva megakadályozza a nagyobb katasztrófát.
Szendrő István felidézte, mindenki tisztában volt vele, hogy veszélyes, mérgező gázokkal dolgoznak, de ennek normális működés esetén nem kellett volna problémának lennie. Azt is tudták, hogy mekkora katasztrófát okozhat, ha ezek a palackok a tűzben felrobbannak vagy kiszabadul belőlük a gáz, ezért a tűz eloltása után négyen úgy döntöttek, bemennek az épületbe és kimenekítik a palackokat. Név szerint: Oláh Joachim, Demján László, Thierry László és Szendrő István.
Igazából nem féltünk, mert meg kellett oldani egy feladatot
– mesélte Szendrő, aki először megkérte Oláh Joachimot és Thierry Lászlót, hogy vázolják fel neki a gázrendszert, azt ugyanis ők építették ki, és Szendrő korábban nem járt a T épületben kiépített gyártósornál. Ezután lehetett csak megtervezni a mentést. Arról egyiküknek sem volt fogalma, hogy esetleg valamelyik palack ereszt-e. Ha ereszt és felrobban, akkor tragédiát idéz elő, esélyt sem hagyva a közelben tartózkodóknak.
Volt egy palack, ami mindegyiknél veszélyesebb volt
A mentésben a palackokat előbb leszerelték a csőrendszerről, majd sapkát tettek rájuk a biztonság érdekében, ezután kihozták azokat az épületből, a kint várakozó munkatársak pedig felrakták azokat egy homokkal teli teherautóra. A palackok mozgatását kézben, ölben kellett megoldani. A négy embert mindvégig tűzoltók kísérték, akik biztosították, hogy ha újra fellángolna a tűz, a palackok hűtve legyenek. Szendrő Istvánék tudtak arról, hogy van bent egy olyan palack is, ami a többinél is veszélyesebb. Ez egy száz százalékos szilánt tartalmazó palack volt.
A szilán rendkívül veszélyes anyag: levegővel érintkezve magától is felrobbanhat, ezért a félvezetőgyártásban csak nagyon szigorú biztonsági körülmények között használják. Ezt a palackot hozták ki utoljára.
Később a palackokat katonai konvojjal szállították el egy lőtérre, ahol gödrökben robbantották fel azokat.
A helyszínen szolgált Jambrik Rudolf tűzoltó parancsnok, aki 43 éves szolgálatának legkomolyabb és legveszélyesebb feladataként írta le a MEV-tűz oltását. Akkor vette át a helyszíni irányítást, amikor a tűzoltást vezető Csicsmann Gyula kezét egy leszakadó üvegtábla úgy megvágta, hogy a mentők kórházba vitték, így Jambrik Rudolf vette át a vezetést.
Az időjárás kegyelméből sem lett beláthatatlan következménye a tűznek
A legnagyobb probléma az volt, hogy a fentebb már említett hiányosságokon kívül tűzoltási terv sem volt, ami alapján a tűzoltók fel tudtak volna készülni. Azzal sem voltak tisztában, mi van az épületben. Akkor is voltak tűzoltási gyakorlatok a különböző gyárakban, ez alól kivételt képzett a T épület. A tűzoltók ide a tűzeset előtt be sem tehették a lábukat.
Jambrik Rudolf emlékeztetett arra, hogy a tűzoltók és a civilek küzdelme is hozzájárult a katasztrófa elkerüléséhez, volt azonban egy másik tényező is, mégpedig az időjárási körülmények. A kigyulladt T-épület, ahogy említettük, lakóépületek között helyezkedett el, a levegőben terjedő gáz sok ember halálát okozhatta volna. A szél azonban a Duna felé fújta a füstöt, nem pedig a lakótelep irányába, így nem ismétlődött meg az indiai Bhopál városában 1984 decemberében történt ipari katasztrófa, ahol egy növényvédő szert gyártó üzemben történt baleset. A gyárból 40 tonna metil-izocianát ömlött ki, a fehér felhő képében érkező halál a városra telepedett a szélcsendben, 3000 ember azonnal meghalt, 15-20 000 ember pedig később vesztette életét. Bár ekkora veszélynek nem volt kitéve az újpesti lakosság, az időjárás hatása miatt érdemes feleleveníteni.
A MEV-tűznél a tűzoltási terv nem léte mellett az is probléma volt, hogy az ajtók és a vészkijáratok is zárva voltak. Ezeket egyesével fel kellett törni, ami szintén lassította a haladást. Jambrik visszaemlékezése azonban további hiányosságokra […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!