Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kicsivel több mint egy hónapja, október 6-án a Karmelita előtt tüntetett a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ), viszont hiába pakolták tele a gyepet lyukas cipőkkel – demonstrálva, hogy a bérükből ennél jobbra nem telik jelenleg –, s ugyan azóta bejelentett egy 15 százalékos béremelést a szociális ágazatban dolgozóknak a kormány, ennek részletei homályosak. A szakszervezet és a dolgozók szerint pedig még kevés is – még ha ez a minimálbér emelésének 11 százalékán felüli plusz lenne –, hiszen sokan kevesebb mint 300 ezerből élnek egy hónapban, amiből annyi mindent kell fizetni, hogy kész „Gazdálkodj okosan” – ez el is játszották papírlapokra írt becsült költségekkel, ahol a kiadás minden esetben több volt a bevételnél, akárhogy forgatták – minden egyes havi költségvetés a családoknál.
A szerda délelőtti, Kossuth téri tüntetés érdekessége volt, hogy Borosnéék meghívták az Országgyűlés Népjóléti Bizottságnak minden tagját, ám csak az ellenzéki tagok – köztük Varga Zoltán bizottsági elnök – jelent meg a demonstráción és egy kisebb beszéddel reflektált a rendezvény végén a felvetett problémákra. Az idő hideg és nyirkos volt, a technika sem állt az MKKSZ oldalára, viszont ez sem tántorította el a több száz demonstrálót, hogy kinyilvánítsa véleményét.
17
Az utolsó katonák
Boros Péterné szakszervezeti elnök azzal kezdte az eseményt megnyitó beszédét, hogy megköszönte a dolgozóknak, hogy „élethivatásukkal segítik a magyar társadalom elesettjeit”, de ez kevés, ezért mindent megtesznek a tisztességes munkáért tisztes munkabért kaphassanak. A szerdai utcafórum ennek bemutatását hivatott elősegíteni, ugyanis a „lyukas cipős demonstráció” süket fülekre talált, a bejelentett 15 százalékos béremelés pedig minden tekintetben elégtelen a szféra számára.
A miniszterelnök szerint ezt jelenti a nagyarányú, áttörés jellegű bérfejlesztés
– fogalmazott, de kérdés, hogy ez elég-e a munkaerőhiány pótlására, a „kiugrásra készen álló, de még várakozó kollégák visszatartására.” A tömeg egyértelműen kifejezte véleményét: Nem! A szociális ágazatban jelenleg is 30 százalékos a munkaerőhiány, nagy a lemaradás a béreket illetően, a fluktuáció a dolgozók között hatalmas. Bemutatta az ágazat különböző területeiről érkező felszólalókat, úgy mint
- Babinszkiné Márkus Krisztina, az Egyesített Szociális Intézmény – Az idősek nappali ellátása, házi segítségnyújtás és szociális étkeztetés területéről;
- Zádori Szeréna, az Egyesített Szociális Intézmény – Idősklubok;
- Váradi Judit, az Egyesített Szociális Intézmény – Fogyatékosok nappali ellátásától;
- Szalma Bettina, család- és gyermekjóléti szolgálat, képzés és családterapeuta;
- Veres-Álb Anita, család- és gyermekjóléti szolgálat esetmenedzsere.
17
Emellett Farkas Andrea, az MKKSZ elnökségi tagja mint moderátor volt jelen az eseményen, Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének országos választmányi tagja pedig szintén felszólalt – ahogy egy hónappal korábban is. Az esemény végén Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SzMME) elnöke, valamint Varga Zoltán mondta el gondolatait.
Farkas Andrea hozzátette, hogy nemcsak a szociális ágazatban dolgozókért tüntetnek, hanem az ellátottakért is, akik nem tudnak kiállni saját magukért, ellenben a szolgáltatást muszáj igénybe venniük a mindennapi túlélés érdekében. „Ti vagytok a védőháló utolsó katonái, ezt meg kell, hogy hallják a döntéshozók” – fogalmazott.
Megtelt
Szalma Bettina kezdte a felszólalók sorát, beszédét arra hegyezte ki, hogy a gyermekvédelmi alapellátásban dolgozik, de a bérfejlesztésre nem azért van szükség, mert megígérték vagy mert „mi vagyunk a következőek a sorban”, hanem azért, mert a gyermekek sorsát alapvetően határozza meg, hogy milyen körülmények között nevelkedik és kik állnak mellette. „Túlságosan felelősségteljes és összetett munkát végzünk túlságosan alacsony bérekért” – mondta hozzátéve, csak azok tudnak segíteni, akik maguk is stabil alapokon állnak – mind fizikailag, mind mentálisan.
A hivatásunknak értéke van, amelynek nem csupán ünnepnapokon, nem csupán szavakban, nem csupán kampányok idején kéne megjelennie, hanem a hétköznapokban is a bérünkben, a munkakörnyezetünkben is
– fogalmazott. Kiemelte, hogy nemzetközi statisztikák szerint a gyermekvédelmi és szociális ágazatokba fektetett pénz többszörösen térül meg, ugyanis ez a „társadalom jövőképességébe fektetett erőforrás.”
Veres-Ábl Anita elmondta, hogy az elmúlt években több 31 ezer gyermek került gyermekvédelem alá, de sokszor hiába szeretnék bárhová is kihelyezni őket, nem tudják, mert „a szakellátás megtelt.” Nincs elég férőhely, se nevelőszülő, de az sem biztos, hogy a kiemeléssel megoldódik a probléma. A gyerekek sokszor csak túlélnek, hiszen maximum fizikai szükségleteiket tudják kielégíteni, de mentális segítséget nem kapnak, nincs érzelmi biztonságuk.
Ő is és kollégái is kiemelték, hogy a pályaelhagyókat és a lebetegedett kollégákat emberfeletti erővel pótolják a szakma dolgozói, ám ez őket is megviseli mind mentálisan, mind fizikailag, de néha még a családjuk és a saját jólétük is rámegy a hivatásukra. Mindezt „éhbérért.” Teljes életpályamodellre lenne szükség, hiszen „csak kullogunk a társszakmák után és szedegetjük a morzsákat”, 25 év szakmabeli munka és több diploma esetén sem éri el a fizetés az átlagbért. „Nem érezzük, hogy számítunk, pedig a mi munkánk is ugyanolyan fontos, mint más közfeladat, eddig tűrtünk, de most már elég volt” – zárta felszólalását.
17
Az összeomlás szélén
Babinszkiné Márkus Krisztina azt emelte ki, hogy a társadalom jelentős része nem tudja, mivel foglalkoznak a szociális szakemberek, csak mikor már rászorulnak, pedig a „bölcsőtől a sírig a rászorulók mellett vannak”, több mint 90 ezren a szférában. S mindezt nem a bérért – hiszen anyagi megbecsülést nem kapnak, 297 ezer forint az átlagbér a szociális ágazatokban –, hanem hivatástudatból teszik, mert az van a vénájukban, hogy „minden nap segíteniük kell.”
Mi vagyunk nagyon sok esetben az egyetlenek, akik a rászorulókra nyitjuk az ajtót, mert a család dolgozik vagy éppen több száz, több ezer kilométerre él – ha van család
– mondta, miután felsorolta, mennyi mindenre terjed ki a szociális munkások feladatköre (a napi étkeztetéstől, az időskori ellátáson át a függőséggel küzdők támogatásáig, a hajléktalanok istápolásáig vagy éppen csak a főzés, bevásárlás és fürdetés elintézéséig). „De sokszor mi vagyunk azok is, akik életük utolsó perceiben fogják a kezüket, hogy méltó legyen az elmúlás” – fogalmazott.
Zádori Szeréna arról szólt, hogy a hatalom az ágazatot […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!