2021. augusztus 2., hétfőMa Boglárka napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 357,00 Ft | USD: 300,00 Ft | CHF: 331,00 Ft
2021.08.02. Boglárka Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 357,00 Ft | USD: 300,00 Ft | CHF: 331,00 Ft
Kezdőlap / Belföld / A Standard-per: imperialisták a célkeresztben

Hirdetés

A Standard-per: imperialisták a célkeresztben

A Standard-per elnevezés a Standard Villamossági Rt. nevéből ered, amely száz százalékban amerikai tulajdonú vállalat volt, és 1928 óta működött Budapesten. A második világháborút követő kommunista hatalomátvétel után felmerült az államosítása is, azonban a gyár jövőjéről még 1948-ban tárgyalások kezdődtek a tulajdonos képviselőivel. Az elvi megállapodás meg is született a kormány és az amerikai International Telephone & Telegraph (ITT) között, de a dokumentum hivatalos aláírása elmaradt.

Dolgoznak a munkások az államosított Standard villamossági gyárban 1949 decemberében

Dolgoznak a munkások az államosított Standard villamossági gyárban 1949 decemberében

Fotó: Botta Ferenc / MTI

A fojtogatás politikája

Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége titkárságának 1949. január 19-i ülésén egy csöppet sem köntörfalazott az előterjesztésében:

Hirdetés

A külföldi tulajdonú vagy többségű vállalatok fojtogatásának politikáját csak megfelelő óvatossággal szabad gyakorolnunk, figyelembe véve fontos termelési érdekeinket és a külkereskedelmi tárgyalásainknál esetleg felmerülő nehézségeket.

A Standard Villamossági Rt.-re amúgy is erős nyomás nehezedett. A világháborút követő egyezmény hazánkat háromszázmillió dollár értékű jóvátételi kötelezettséggel sújtotta. Mivelhogy a régió gyakorlatilag egyetlen jelentős híradástechnikai üzeme a Standard Villamossági Rt. volt, a Szovjetunió és Jugoszlávia igyekezett nagy mennyiségű távközlési berendezést beiktatni a jóvátételi kontingensbe. Erőfeszítéseiket siker koronázta, hiszen végül mintegy nyolcmillió dollár értékű jóvátételi megrendelés jutott a Standardre. 

A FOJTOGATÁSI POLITIKA EREDMÉNYEKÉNT A STANDARD VESZTESÉGE 1947-BEN ELÉRTE A FÉLMILLIÓ, MÍG A KÖVETKEZŐ ÉVBEN A 1,5 MILLIÓ DOLLÁRT.

Az amerikaiak által megbízott vezérigazgató, Geiger Imre 1949. november elején már nem bírta tovább az állami szervek és a vállalaton belüli kommunista bizalmi emberek nyomását, és tartva a kormány és a cég tulajdonosai közötti megállapodás meghiúsulásától, a disszidálás mellett döntött. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) azonban már figyelte a vezérigazgatót, és a határ előtt feleségével és lányával együtt őrizetbe vették. Ugyanígy járt az amerikai Robert Vogeler, a New York-i tulajdonos közép-európai képviselője, aki autóval próbálta elhagyni az országot, de őt is feltartóztatták. Három nap múltán az angol állampolgárságú Edgar Sanderst, a tulajdonos állandó magyarországi képviselőjét is lekapcsolta az ÁVH. A Standard-ügy három kulcsszereplője így az Andrássy út 60. szám alatt várt sorsára. Csak utóbb csatlakozott hozzájuk a gyárat felügyelő főmérnök, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője, Radó Zoltán, akit nem is a Standard-ügyben tartóztattak le, hanem a „londoni emigráns csoporttal” összefüggésben.

Romsics Ignác történész a Magyarország története a XX. században című művében ezt írja:

Az ipart, a kereskedelmet és a szolgáltatást érintő államosítások betetőzésére 1949 decemberében, immár a kommunista hatalomátvétel után került sor. […] A kisajátított vállalatokért a rendeletek kártalanítást helyeztek kilátásba, ám erre a valóságban sohasem került sor. A részben külföldi vállalatok esetében ezt azzal igyekeztek palástolni, hogy vezetőik ellen szabotázs és kémkedés címén koncepciós pereket indítottak.

Kiből lesz vádlott és kiből tanú?

A per előkészítése alig három hónapig tartott. Honvári János gazdaságtörténész A Vogeler-ügy című tanulmányában arról számolt be, hogy a terhelteket ellenállásuk mielőbbi megtörése érdekében a beismerés kierőszakolásáig az ÁVH pincéjébe zárták, ahol elviselhetetlenek voltak a körülmények.

A vallomásokat veréssel, a vádlottak fizikai és lelki gyötrésével, a magyarok esetében a hozzátartozók elfogásával, internálásával, megkínzásával, nem egy esetben meggyilkolásával való fenyegetőzéssel csikarták ki.

Robert Vogelert a kihallgatások idején napi három-négy óránál többet nem engedték aludni, amivel fizikai erejét néhány hét alatt teljesen felőrölték. Péter Gábor, az ÁVH vezetője azzal is győzködte a New York-i tulajdonos közép-európai képviselőjét, hogy elsődleges céljuk nem az ő megbüntetése, hanem „az amerikai imperializmus ragadó mivoltának” az igazo­lása.

A „puhítás” eredményeként Vogeler 1946–1949 közötti időszakból öt-hat „szabotázsszerű” esetet vallott be, amellyel becslése szerint hozzávetőleg egymillió forint kárt okoztak a magyar államnak. 

A per konstrukciójának kitalálói azonban túlságosan bagatellnek tartották ezt az összeget, ezért a kihallgatások során az okozott kár nagyságát több mint százmillió forintra „élezték”.

A koncepciós per napról napra formálódott. A kihallgatások során a jegyzőkönyvek mellett az előadók összefoglalókat is készítettek. A vádakat állandóan bővítették, finomították, ávós zsargonban: „realizálták”. Az egyik kihallgatótiszt, Faludi Ervin főhadnagy beszámolója szerint

néhány nappal a tárgyalás előtt olyan döntés született, melynek értelmében Radót a Rajk-ügy angol csoportjában ítélik el, és a Standard-ügyben csak […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/belfold/leporolt_aktak/2021/07/02/a-standard-per-imperialistak-a-celkeresztben/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Kovács Zoltán szerint az F1-es sztárok megszólalásai példázzák, hogyan működik a Soros-hálózat

Kovács Zoltán szerint az F1-es sztárok megszólalásai példázzák, hogyan működik a Soros-hálózat

Magyarországon a gyermeknevelés kizárólagos joga a szülőt illeti, ezt garantálják nemzetközi szerződések, uniós dokumentumok és …