Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Pesti Napló című politikai napilap 1850 márciusa és 1939 októbere között jelent meg. Alapítását az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik legfontosabb belpolitikai eseményeként tartják számon.
Fennállásának kilenc évtizede alatt gyakran váltott tulajdonost és felelős szerkesztőt is, de mindvégig a hazai szellemi élet egyik meghatározó műhelye maradt. Az egyik legfényesebb időszaka Kemény Zsigmond idejére esett, amikor is a báró két etapban, 1855 és 1858, valamint 1860 és 1869 között szerkesztette az újságot.
1855-ben 3100 előfizetője volt a lapnak, amely a Bach-rendszerben egyáltalán nem foglalkozott belpolitikával, nem nyilatkozott a kormány intézkedéseiről, csak tudomásul vette és közölte őket.
A húsvéti cikk
A napilap, de az egész ország életében is döntő fordulat következett be 1865. április 16-án. Ezen a húsvétvasárnapon jelent meg ugyanis a címlapon Deák Ferenc híres húsvéti cikke. Az írás polémiát indított el a társadalomban, ami végül a kiegyezésig vezetett.
Az aláírás nélkül megjelent publicisztikát Deák előző nap mondta tollba Salamon Ferenc újságírónak akkori lakhelyén, az Angol Királynő Szállóban. Salamon visszaemlékezése szerint a cikket a politikus szóról szóra diktálta le neki szombat reggel kilenctől délután fél háromig.
Bár a szerző inkognitóban akart maradni, mindenki pontosan tudta, ki áll az írásmű mögött.
A haza bölcse annyira fontosnak érezte a vezércikk időbeli megjelenését, hogy nem engedte magát megzavarni, senkit sem fogadott, még az ajtón erősen kopogtató gróf Andrássy Gyulát sem.
Deák a bécsi Botschafter című lap egy héttel korábbi, április 9-i cikkére válaszolt, amely azzal vádolta a magyarokat, hogy lételemük a szakadárság, a birodalommal szembeni ellenállás, történelmükön „egy elkülönző vágy vonul végig”.
A XIX. század egyik legnagyobb magyar politikusa válaszában leszögezte, hogy Magyarország mindig ellenállt és ellen is fog állni a beolvasztási kísérleteknek, de ezt a sajátosságát nem szabad azonosítani a végső elszakadásra való törekvésekkel. Valótlanságnak nevezte azt az állítást is, hogy a magyar politikai elit nem akar együttműködni a Habsburg-dinasztiával, és hogy ne volna képes kompromisszumokra. Mint hangsúlyozta:
Egyik czél (…) a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik czél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica is ünnepélyesen biztosít, s melyekből többet elvenni, mint a mit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem czélszerű.
A húsvéti cikk megjelenése után nyílt tárgyalások kezdődtek a bécsi udvarral, amelyek az osztrák vereséggel végződött 1866-os porosz–osztrák háború és Velence elvesztése után gyorsultak fel. Ezek a megbeszélések vezettek el a kiegyezéshez, az Osztrák–Magyar Monarchia létrejöttéhez, az 1867. évi XII. törvénycikk megszületéséhez.
Az elégedetlen polgárok lapja
A színvonalát megőrző, de eszméit tekintve a Deák-párttal együtt öregedő sajtóorgánum 1875-ben vérátömlesztésen ment keresztül. Beolvasztották a lapba a Reformot, egyszerre […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!