Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Először azt kérdeztük a történésztől, igaz-e, hogy a kortársak nem igazán kedvelték Kálvin Jánost, mert egy diktatórikus hajlamú, keménykezű egyházi zsarnokot láttak benne, aki eltérítette útjáról a reformáció lutheri elképzelését. Hahner Péter erre elmondta, hogy valóban hideg és zárkózott személyiségnek tartották, aki nem szívesen beszélt önmagáról.
Denis Crouzet francia történész egy állandóan feszült íjhoz hasonlította.
Genfben megszilárdította az erkölcs uralmát, s olykor ártatlan szórakozások miatt is megrovást kaptak a polgárok. De azért Kálvin semmivel sem volt fanatikusabb kortársainál, sőt, valószínűleg türelmesebb volt náluk. Egyik levelében például azt is felvetette, hogy az öngyilkosok isteni kegyelemben részesülhetnek. A Genfbe érkező anabaptistákat nem bántották, csak száműzték. Hasonló sors várt Kálvin személyes ellenfeleire is. Egyetlen embert végeztek ki vallási nézetei miatt Genfben, a szentháromság-tagadó, aragóniai Miguel Servetót (magyarosan Szervét Mihályt) 1553-ban. Kálvin előre figyelmeztette, hogy ne jöjjön Genfbe, mert az élete itt is veszélyben forog. A per, az ítélethozatal és a kivégzés teljes mértékben a városi tanács dolga volt, méghozzá egy olyan időszakban, amikor az szemben állt Kálvinnal. A törvényszék világiakból állt, Kálvint és más lelkipásztorokat csak szakértőként hallgattak meg. Kálvin még egyszer megpróbálta rábeszélni Szervétet tanai visszavonására, majd megkísérelte a máglyahalálnál gyorsabb és kevésbé fájdalmas lefejezésre változtatni a kivégzés módját.
A Biblia elsődlegessége
Kálvin elfogadta a hit általi megigazulás lutheri tanítását, vagyis azt, hogy az üdvözülést nem lehet pusztán jó cselekedetekkel kiérdemelni. A szentségek közül csak a keresztelést és az úrvacsorát ismeri el, mint „a láthatatlan kegyelem látható formáját.”
Luther és Kálvin egyaránt hangsúlyozta a Biblia elsődlegességét az egyházi hagyományokkal szemben, a prédikáció fontosságát a szertartásossággal szemben és az anyanyelven elmondott igehirdetés jelentőségét.
A Rubicon Intézet főigazgatója szerintazt kívánták, hogy a Bibliát minden hívő a saját nyelvén tanulmányozhassa. Mindketten elvetették a pápai fennhatóságot, a purgatóriumot, az egy szín alatti áldozást, a szentek, képek és ereklyék tiszteletét és a katolikusok egyházszervezetét.
A predesztináció eszméje, az úrvacsora tana és az egyházszervezet azonban elválasztotta őket egymástól
– hangsúlyozta a történész. Emellett Luther szerint Isten mindenkinek felkínálja segítségét az üdvözüléshez, amit az emberek elutasíthatnak, Kálvin szerint viszont nem mindenkinek kínálja fel, s a kiválasztottak ezt nem utasíthatják vissza. A kálvinista hívő természetesen nem válhat passzívvá vagy bűnössé, abban bizakodva, hogy Isten eleve üdvösségre szánta – ez éppen annak lenne a bizonyítéka, hogy nem kiválasztott. Erkölcsös életet kell élnie, és bizakodni abban, hogy kiválasztott.
Látható és láthatatlan egyház
Ami a szentségek természetét illeti, Luther szerint az úrvacsorán a kenyér és a bor valóban Jézus testévé és vérévé válik, Kálvin szerint a jel és a jelölt dolog megkülönböztethető, de egymástól el nem választható, kapcsolatuk oly szoros, hogy nem lehet üres szimbólumoknak tekinteni a kenyeret és a bort. Amikor az úrvacsorán elfogadjuk Krisztus testének a jelét, magát Krisztust fogadjuk […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/belfold/2024/05/27/kalvin-janos-kalvinista-luther-marton-reformacio-hahner-peter/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!