Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A második világháború utolsó napjaiban a náci vezetés elrendelte a párt hatalmas tagnyilvántartásának megsemmisítését, a kartonokat ezért egy München melletti papírmalomba szállították. A dokumentumok fennmaradása azon múlt, hogy a malom üzemeltetője, Hanns Huber a bezúzás helyett inkább átadta őket a bevonuló amerikai csapatoknak. Az anyag évtizedekig csak körülményesen, a német Szövetségi Levéltárnál benyújtott kérelemmel vagy a washingtoni amerikai Nemzeti Levéltár mikrofilmjein volt kutatható. Amikor viszont idén az amerikaiak elkezdték online közzétenni a digitalizált iratokat, akkora volt az érdeklődés, hogy a levéltár honlapja átmenetileg össze is omlott.
A Die Zeit ebben látta meg a lehetőséget. A nyilvánosan elérhető anyag ugyanis 5442 PDF-fájlból állt, egyenként nagyjából háromezer oldalnyi beszkennelt kartonnal, amelyek között gyakorlatilag lehetetlen volt egy-egy nevet megtalálni. A lap újságírói és adattudósai ezért mesterséges intelligenciával – főként a Google Gemini nyelvi modelljével – olvastatták ki a kartonok adatait, beleértve a régi német kézírásokat, a Kurrentet és a Sütterlint is. Az így épített, bárki által használható kereső néhány hét alatt elkészült, és azóta keresések milliói futottak le benne. A fennmaradt anyag a kutatók becslése szerint az 1925 és 1945 közötti párttagságok mintegy 90 százalékát fedi le, összesen nagyjából 10,2 millió német kapott ebben az időszakban NSDAP-tagkönyvet.
A találatok pedig családi legendákat írnak felül. Jürgen Falter politológus, a náci párttagság talán legismertebb kutatója például a saját, liberális katolikusként ismert édesanyja nevét találta meg a kartonok között, amiről a családban erről soha, senki nem beszélt. Falter a CNN-nek azt mondta, ha édesapja, a Gestapo által is bebörtönzött, megrögzött antináci annak idején tudomást szerzett volna menyasszonya párttagságáról, vélhetően felbontotta volna az eljegyzést.
A projekt korlátairól maguk a készítők beszéltek a legőszintébben. A mesterséges intelligencia időnként hallucinált, ezért a szerkesztőség olvasói hibabejelentések alapján rekordok százait javította utólag. A lap ráadásul a kereső mellé elemzéseket és kísérőcikkek sorát is publikálta, mert – ahogy fogalmaztak – a tagkönyv csak azt bizonyítja, hogy valaki belépett a pártba, azt nem, hogy miért.
Mi nyílik meg október 22-én?
Magyarországon eközben az Országgyűlés júliusban elfogadta az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról szóló törvényt, amivel a Tisza Párt egyik választási ígérete valósul meg. Egy nappal az 1956-os forradalom 70. évfordulója előtt, október 22-én válnak hozzáférhetővé a hatos kartonok és a mágnesszalagok nem minősített, leíró adatai, a beszervezési dossziék és a B-naplók pedig folyamatosan, legkésőbb december 31-ig kerülnek közzétételre.
A nyilvánosság ugyanakkor nem jelent válogatás nélküli adatközlést. A törvény kizárja a személyi azonosítók nyilvánosságát, és védi a különösen érzékeny adatokat, így az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyekre, valamint a szexuális életre és irányultságra vonatkozókat – vagyis éppen azokat, amelyekkel az állambiztonság a leggyakrabban zsarolt. A minősítésük miatt egyelőre titkos iratok sorsáról egy újonnan felálló tanácsadó testület dönt majd, amelyben a nemzetbiztonsági szakemberekkel szemben többségben lesznek a civilek, köztük történészek, levéltárosok és jogászok.
Adódik tehát a kérdés, ha a németek egy pártnyilvántartásból tudtak közérthető keresőt építeni, lehet-e ugyanezt megtenni a magyar állambiztonsági iratokkal.
A párttagság nem ügynöklista
Katona Csaba szerint a párhuzam csak óvatosan állítható fel, mert a két forrás természete alapvetően különbözik. A német adatbázis egy párt tagságát rögzíti, márpedig – mondta – önmagában az, hogy valaki tagja volt „egy mégoly sötét, ordas eszméket képviselő pártnak”, csak egyetlen dolgot jelent, azt, hogy tagja volt ennek a pártnak, bűn nem feltétlenül fűződik a nevéhez. Hozzátette, hogy más lenne a helyzet, ha itthon a Magyar Kommunista Párt, az MDP vagy az MSZMP tagnévsorait tennék kereshetővé – az volna a német projekt valódi megfelelője –, az ügynökiratok azonban egészen más műfajt képviselnek.
A történész egy anekdotával érzékeltette, mennyire árnyalt kérdés már a párttagság is. Egykori kollégája, az MDP-korszakot kutató, azóta elhunyt T. Varga György kapta meg egyszer a kérdést, hogy tízmillió magyarból hogyan lehetett közel egymillió embernek előnye a párttagságból.
Ez a rendszer annyira ócska volt, hogy egymillió embernek nem volt előnye. Inkább azt mondanám, hogy hátrányt jelentett, ha valaki nem volt párttag bizonyos helyzetekben
– idézte fel kollégája válaszát Katona, aki szerint ez morálisan így is nehezen védhető, de nem ugyanaz, mint a legdurvább elkövetők vagy a véresszájú ideológusok esete.
Az ügynökkérdésnél ráadásul ott a teljesség problémája is. Katona becslések alapján úgy számol, hogy 110–150 ezer embert szervezhettek be valamilyen szinten a hálózatba, miközben nagyjából 36 ezer hatos kartonról tudunk, vagyis egy magyar kereső szükségszerűen töredékes lenne. Ez szerinte önmagában nem érv a munka ellen. Példaként a magyar középkorkutatást hozta fel, ahol a Mohács előtt keletkezett, becslések szerint egymillió oklevélből nagyjából 130 ezer maradt ránk valamilyen formában, a korszakot mégis kutatjuk, „csak tisztában kell lenni azzal, hogy a kirajzolódó kép töredékes lesz”.
Zsarolták vagy karriert épített?
A legnagyobb veszélyt Katona abban látja, ha egy név pusztán találatként jelenik meg egy keresőben. Egy ilyen lista ugyanis uniformizálja a benne szereplők sorsát, holott egyáltalán nem mindegy, hogyan lett valakiből jelentő. Volt, aki önként jelentkezett, mert karriert akart, előnyökhöz akart jutni, és volt, akit azzal zsaroltak meg, hogy a gyereke nem tanulhat tovább.
„A végeredmény papíron ugyanaz, a háttér azonban semmiképp sem” – jegyezte meg.
És az sem mindegy, hogyan írta valaki a jelentéseit. A történész olyan esetet is látott, amikor a kényszerből beszervezett ügynök láthatóan arra törekedett, hogy ne ártson senkinek, „míg más három sorral egzisztenciákat tett tönkre”.
Egy ilyen névsor önmagában csak egy adatsor, a történeti kontextus nélkül nagyon nehéz értelmezni
– összegezte Katona Csaba.
De mit jelent az, hogy nyilvánosság?
Arra a kérdésre, hogy jó ötletnek tartja-e az akták nyilvánosságra hozatalát, a történész határozott igennel felelt, rögtön hozzátéve, hogy előbb tisztázni kellene, pontosan […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!