Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Meggymagos.” Demeter Bélával majdhogynem úgy összekapcsolódott az állandó jelző, mint Homérosz Odüsszeiájában a phaiák királylány, Nauszikaá nevével a „hókarú”. A meggymagos története egészen a múlt század közepéig nyúlik vissza. Azóta jószerivel mindenki hallott a kertész históriájáról, de csak kevesen ismerik pontosan a történteket. Az egyik városi legenda szerint például ingyen szerezte meg a (kecskeméti, nagykőrösi stb.) konzervgyártól a kidobott meggymagot, amit jó pénzért továbbadott egy gyógyszergyárnak. Egy másik változat szerint tisztességtelen haszonszerzés miatt csukták le, és csak a rendszerváltozás után szabadult. Egyik történet sem stimmel.
Tizennégy malac
Demeter Béla apjának híres rózsakertészete volt Szőregen. 20 hektárnyi, javarészt bérelt földön gazdálkodtak, és az öreg nemcsak a növényekhez értett, hanem az emberekhez is, mert olyan kisugárzása volt. A család sokat dolgozott, de jól is éltek a virágtermesztésből. A Rákosi-rendszer azonban nem nézte jó szemmel a maszek kertész sikereit, ezért kuláklistára tették. Három felnőtt fia (Béla, Károly és József) folytatta a kertészkedést, aminek az lett a vége, hogy mindhármukat letartóztatták.
A szegedi kulákper fővádlottja Demeter Béla volt, aki a korabeli tudósítások szerint régi összeköttetéseit felhasználva, útfenntartó vállalatoknak adott el facsemetéket, amelyeknek legnagyobb részét kistermelőktől vásárolta. Ebbe az üzletbe kapcsolódott be családjából Károly is. A fákat kistermelőktől vették 3 forintért és hatért adták tovább az útfenntartó vállalatoknak. 1951 őszére a két Demeter testvér ezekkel az üzletekkel fejenként 40 ezer forintot keresett. A Dél-Magyarország 1952. július 8-i számában megjegyezte:
Nem rettent vissza Demeter Béla a vesztegetés alkalmazásától sem. Már börtönben volt, amikor az egyik börtönőrnek levele kijuttatásáért 100 forintot ajánlott fel.
A per harmadik vádlottja a harmadik testvér, József volt. A kecsegtető üzlet kedvéért Béla a vádirat szerint semmilyen eszköz felhasználásától sem riadt vissza. Az egyik útfenntartó vállalat vezetőjét arra akarta rávenni, hogy a többi cégnek is ajánlja facsemetéit, és a közvetítő tevékenységért jutalékot ígért.
A kuláknak bélyegezett elsőrendű vádlott költekező, fényűző életmódját a tárgyaláson azzal jellemezték, hogy feketén, a törvényt kijátszva, tizennégy malacot vágott le.
A Szegedi Járásbíróság Demeter Bélát üzérkedés miatt 5 év börtönre, tízezer forint pénzbüntetésre és húszezer forint vagyonelkobzásra ítélte. Károly egy év és két hónapi, József egyévi börtönt kapott.
„Szemétből csináltam aranyat”
Az ipari méretű kuláküldözés 1951–1952-ben ért a tetőpontjára. Tóth Judit történész A beszolgáltatás végrehajtásának eszköztára és alkalmazása Pest megyében című tanulmányában (2011) említ egy hihetetlen esetet, amikor sehogy sem tudták rábizonyítani egy volt csendőrre, hogy kulák lett volna, ezért aztán
az első- és a másodfokú bíróság is a tehenét (!) minősítette kuláknak.
A bíróságokkal szembeni kívánalom volt tehát, hogy az állampárti vezetés elvárásaihoz, azaz az MDP parasztpolitikájához igazodó ítéleteket prezentáljanak. Ez egyet jelentett azzal, hogy meghatározott társadalmi csoportból meghatározott számú gyanúsítottnak kellett a vádlottak padjára kerülnie, azaz az osztályhelyzet alapján történő elvszerű válogatás mellett annak számszerűségére is utasításokat adtak.
Demeter Béla két és fél évig ült a szegedi Csillagban, de a raboskodás nem törte meg, legfeljebb annyiban, hogy egy életre elment a kedve a politizálástól. Két fivérének viszont az egész országtól, mert szabadulásuk után Kanadában, illetve az Egyesült Államokban alapítottak kertészeti vállalkozást.
Bélának is mindent elölről kellett kezdenie. Egy igazi „Demeter-csellel” visszaszerezte tulajdonát: az önkényes házbitorlónál egy magasabb rangú kommunista vezetőnek adta el az ingatlanát, aki a birtokszerzésnél érvényesítette nagyobb hatalmát és kiterjedtebb kapcsolatrendszerét. A ház vételárából telket és villát vett Zugligeten, és földet bérelt Budakalászon. A Kecskeméti Konzervgyártól tizenöt mázsányi barackmagot vásárolt, amit megfelelő kezelés után elvetett, és nevelt belőlük facsemetéket. A megközelítőleg ötvenezer csemete árából kiegyenlítette korábbi tartozásait, és stabilizálta anyagi helyzetét.
Az újabb fordulat akkor következett be, amikor egy igazán eredeti megoldást talált a meggyfacsemeték hiányára. fillérekért (hajszálpontosan: kilónként 1,70 forintért) negyven mázsa meggymagot vásárolt a kecskeméti konzervgyártól.
Először a konzervgyár vezetői nem is értették, mit akar tenni az ipari hulladékkal, és csak a kimondott kérésére határoztak meg felvásárlási árat. Demeterék a negyven mázsa meggymagot átmosták, kiszárították, majd kiválogatták a vetőmagnak használható szemeket, amelyekből facsemeték nevelhetők. A megtisztított magokat az akkori szaporítóanyag-felügyelőségen bevizsgálták és fémzárolták. A fémzárolt magok egy részéből saját maga nevelt alanynövényeket, másik részét a Hermes szövetkezeten keresztül, kilóját negyven forintért értékesítette.
Én a szemétből csináltam aranyat, mások meg az aranyból csináltak szemetet
– kommentálta utóbb az ötletét.
Képbe kerül a kékfényes Szabó
1971 augusztusában egy autó állt meg Demeterék háza előtt, amelyből Szabó László újságíró, a Kékfény című […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/belfold/leporolt_aktak/2020/12/25/a_meggymagos_igaz_tortenete/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
