Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Semmelweis Egyetem felismerte, milyen fontos szerepe lehet a háziorvosoknak a prevencióban, ők a pillérei az onkológiai ellátásnak. Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója az AIPM kerekasztal-beszélgetésén arról is beszélt, hogy a korfa szerit a praktizáló szakemberek egyre nagyobb része idős.
Nekik van egy rutinjuk, nehéz őket motiválni, muszáj a fiatalokat megszólítani, amihez edukációra van szükség
– fejtette ki az onkológus főigazgató. A Családorvosi Tanszéken éppen ezért lehetőség van a Háziorvosok Onkológiai Kérdései című tanfolyamot kreditpontokért elvégezni, amit online is megtehetnek. Az elismert szakemberek által tartott előadások évről évre vissza is nézhetők. „A szakellátás 40 százaléka a fővárosba koncentrálódik, miközben a mellékhatásokkal a háziorvoshoz fordulnak, aki ha nem tudja mit kell tenni, az szorongást vált ki a betegben”– indokolta a képzés fontosságát.
„Egészségünk szakemberévé kell válnunk”
Papp Magor, a Semmelweis Egészségfejlesztési Központ igazgatója a népegészségügyi kérdéseknél három beavatkozási pontot említett. A páciens önrésze az egészségügyi tudatosság, a családi kórelőzmények, az életkor és a nem szerint esedékes szűrések, a rizikófaktorok ismeretéből épül fel. Az egyetem erről összeállított egy ismeretanyagot, illetve könyvet is adott ki.
Mindenkinek magának kell saját egészségének szakemberévé válni, mivel soha nem lesz annyi szakdolgozó vagy orvos, hogy minden fontos részletet kellő alapossággal tájékoztatást adjanak
– hangsúlyozta az Egészségfejlesztési Központ igazgatója. Mint megemlítette, régi protokoll van a szűrésekkel kapcsolatban, nincs egy sorvezető arra nézve, hogy a családi, életmódbeli rizikófaktorok tekintetében, milyen szűrések lennének indokoltak. Az egyik próbaolvasójuk a leírtak alapján szembesült azzal, hogy 31 évesen nagyon magas kockázata van a vastagbéldaganatra, ugyanis testvérénél és felmenőinél is ennyi idősen fedezték fel a betegséget. „Az ilyen esetekben a protokoll szerint 50 éves kornál korábban javasolt a szűrővizsgálat” – jegyzete meg Papp Magor hozzátéve, hogy középiskolai oktatási anyagként szeretnék adaptálni az ismeretanyagot, hiszen a megelőzés fiatalkorban kezdődik.
A másik fontos pontnak nevezte, hogy a betegadatok visszakerüljenek a háziorvoshoz, a kezelőorvoshoz, hogy időben észlelni tudják az eseményeket, például ha valakinél a rizikófaktorok miatt idejekorán vizsgálatra kell mennie. Harmadik pontként a háziorvos felelősségét említette, abban hogy a praxishoz tartozókat tájékoztassa, motiválja, illetve szükség esetén utána menjen a betegnek, utánkövesse betegútját.
Az ilyen adatalapú figyelmeztetésekben majd a mesterséges intelligencia is segítheti a szakemberek munkáját, csakúgy mint az adott markerek változásainak nyomon követésében – tette hozzá Surján György, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Prevenciós és Epidemiológiai Igazgatóság vezetője.
Van, ahol nem működnek a szórólapok
Surján György tapasztalataikról beszámolva elmondta, hogy vidéken nem igazán működnek a szórólapok, plakátok útján történő tájékoztatások, a személyes ismeretségnek nagyobb az ereje, inkább akkor mennek el a helyiek a vizsgálatra, ha a falu véleményvezérét sikerül erre rávenni.
Amikor az NNGYK Prevenciós Központjához kerültem, rájöttem: az egészségfejlesztés arról szól, hogy pénzt és energiát fordítsunk arra, hogy olyan dologban meggyőzzük az embereket, amiket valóján nem akarnak
– említette az igazgató.
A dohányzási szokásokról készült felmérésben benne volt, hogy támogatást tudnak nyújtani a leszokáshoz, ám azt a többség visszautasította. Meglátása szerint a szűrési hajlandóságra is ez vonatkozik, ezért úgy véli, egy lépéssel korábban kellene beavatkozni. „Nem elég felvilágosítani az embereket, hanem rá kell venni őket arra, hogy akarjanak egészségesek lenni. Véleménye szerint ez egyrészt mentális, másrészt közösségi kérdés. „Hihetetlen módon elszigetelődtek az emberek egymástól, nincsenek erkölcsi, szellemi irányt mutató valódi közösségek, melyek egészségügyi kérdésekben támogatást jelenthetnének”, fejtette ki, majd hozzátette: bár a betegszervezetek ilyesmit csinálnak. Meglátása szerint a gondolkodásunkat kell átformálni. „Nem lehet azt mondani az iskolában a gyereknek, hogy ne dohányozzon, mert ha addig nem tette, azután csak azért is rá fog gyújtani. Azt kell hangsúlyozni, hogy az egészséges életnek milyen örömei vannak ahhoz, hogy ezt fontosnak tartsák az emberek” – fogalmazott.
Az átlag magyarnál ez nem prioritás
Sándor János, a Debreceni Egyetem professzora, Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületének vezetőségi tagja öt gyermekénél figyelte meg, hogy már óvódásként tudják, a dohányzás, az alkoholfogyasztás káros, a zöldség- és gyümölcsfogyasztás pedig egészséges. „Minden korban megvannak azok az üzenetek, amik el tudnak érni a gyerekekhez. Az egészségfejlesztés komolyan kidolgozott […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!