Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nagy Gábor Bálint az internetes médiában elsőként lapunknak adott interjút, amelyben többek között az alábbi kérdések kerültek terítékre:
- Miért húzódik másfél éve az MNB-ügy? Felvetődött-e, hogy ügyészi hatáskörbe vonják a nyomozást?
- Hol tart az eljárás a Szőlő utcai büntetőügyben?
- Egyetért-e Pálinkás György egykori büntetőbíróval, mely szerint egy szörnyű bűntettért „nem valakinek, hanem a bűnösnek kell felelnie”?
- Keresztbe lehet-e feküdni a tárgyalóterem bejáratánál?
- Milyen ügyekben keresi meg az Európai Ügyészség a Legfőbb Ügyészséget?
- Mi az oka, hogy az ügyészség általában passzív magatartást tanúsít a nyilvánosság felé?
- Miért nem közvetítik a műtőből a műtétet?
Az Országgyűlés nyolc hónapja, tavaly júniusban választotta meg legfőbb ügyésznek. A szakma túlnyomórészt pozitívan fogadta a döntést, Hack Péter jogászprofesszor kellemes meglepetésnek nevezte, kiemelve a lúgos orvos ügyében mondott kitűnő vádbeszédét, míg az ellenzék szerint csak folytatja elődje, Polt Péter tevékenységét, akit a Fidesz érdekeinek védelmezőjeként írnak le. Miként fogadta ezeket a véleményeket? Miért vállalta ebben a puskaporos politikai légkörben a legfőbb közvádlói megbízatást?
A reakciók közül sokkal inkább adok a jogászprofesszor, mint a politikusok véleményére. Ezt azért is mondhatom, mert sohasem volt közöm a politikai élethez, nem voltam egyetlen politikai pártnak sem tagja, nem folytattam aktív politikai tevékenységet. Annyi közöm van a politikához, hogy választópolgárként én is leadom a szavazatomat.
A legfőbb ügyészi megbízatást kizárólag szakmai feladatnak tekintem.
Nem gondolom, hogy az ügyészi, jogalkalmazói munkának bármi köze lenne a politikához. A felkérést, a jelölést és a megválasztást is szakmai kihívásnak tekintettem. A döntésemnél azt gondoltam végig, hogy a szakmai múltammal, hiszen a jogi diploma megszerzése óta csak az igazságszolgáltatásban dolgoztam, először bírósági fogalmazóként, titkárként, büntetőbíróként, majd ügyészként, látok-e esélyt arra, hogy valami jót alkossak ezen a felelős poszton. Azzal együtt, hogy tisztában voltam és vagyok a tisztség árnyoldalával, amit megtapasztaltam hivatali elődeim esetében is: a politika oldaláról érhetnek kritikák. Ezt egyféleképpen lehet kiküszöbölni, ha kényesen ügyelünk arra, hogy az ügyészség kizárólagosan a szakmai erőtérben mozogjon. Ez egészen más pálya, mint amelyen a politikusok játszanak. A kettő között annyi átjárás van, amennyit a jogszabály kötelezővé tesz. Így évente be kell számolni az ügyészi szervezet tevékenységéről a parlament előtt, választ kell adni az országgyűlési képviselők kérdéseire. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a politika bármilyen formában beszivároghat az ügyészi munkába.
Kétféle látásmód
A közösségi médiában és a nyilvánosságban tömegigény, hogy gyors, látványos döntések szülessenek az érzelmileg megterhelő vagy közszereplőket érintő ügyekben. Ráadásul ezek nyilvánosságbeli megítélése és az ügyészség álláspontja között jelentős a különbség. Mivel magyarázza ezt az eltérést?
Tudomásul kell venni, hogy a jogalkalmazói munka, így az ügyészi munka is külön szakma. Ahhoz, hogy valaki ügyész legyen, el kell végezni az ötéves jogi egyetemet, utána három évig gyakornoki, ügyészségi fogalmazói munkát kell folytatni, le kell tenni egy több részből álló jogi szakvizsgát, egy évet szakvizsgához kötött munkakörben kell dolgozni, és csak ezután lehet pályázni ügyészi állásra. Azért soroltam fel az egyes lépcsőfokokat, mert meggyőződésem és hitem szerint az ügyészi munka nagyon komoly szakmai tevékenység.
Azt teljesen érthetőnek tartom, hogy a közvéleményt foglalkoztatják azok az ügyek, amelyek érzelmileg különösen felkavaróak vagy közszereplőket érintenek, és ezeket az emberek igyekeznek maguk is megítélni.
Csakhogy a látásmód nem feltétlenül ugyanaz! Az egyik érzelmi töltetű és kizárólag nyilvános információkkal rendelkező közeg értékítélete, a miénké viszont szakmai döntés, amely mögött speciális tudás és a vonatkozó jogszabályi környezet áll. Kétségkívül, a döntések elfogadtatása is a jogalkalmazói munka része. Minket azonban nem befolyásolhat a társadalmi elvárás, csak is az, hogy mit mondanak a jogszabályok és a bizonyítékokkal alátámasztott tények. Ha a sajtóban megjelennek bizonyos hírek büntetőügyekről, nem jelenti azt, hogy a nyilvánosság tisztában van az ügy minden körülményével. Sokszor csak információfoszlányok, sőt valótlan állítások jelennek meg, míg a másik oldalon a nyomozóhatóság, az ügyészség több száz, több ezer, adott esetben több százezer oldalnyi nyomozási irat alapján dönt, amelyben jogszabályi keretek között született ténymegállapítások, tanúvallomások, szakértői vélemények vannak. A két megközelítés között ezért jelentősek lehetnek a különbségek.
Raktár teli dokumentumokkal
Nemcsak az ügyek megítélésében vannak nézeteltérések, hanem az eljárások hosszúsága miatt is. Például már másfél éve húzódik az MNB-ügy. Sokakat irritál, hogy nagyon lassú az eljárás, miközben a feljelentés szerint sok száz milliárd forint tűnt el a jegybank kasszájából. Eddig nemhogy vádemelés, még gyanúsítás sem történt.
A büntetőeljárások elhúzódása nem specifikus magyar jelenség. Ha megnézzük a nemzetközi tapasztalatokat, azt láthatjuk, hogy a legtöbb nyugat-európai országban is problémákat okoz az időszerűség, ott sem az ügyek többségében, hanem egy-egy eljárásban. Ám a közvéleményt nem a tucatügyek érdeklik, amelyek viszonylag gyorsan, zökkenőmentesen befejeződnek, mint például egy élelmiszerbolti lopásnál, ahol van beltéri kamera, biztonsági szolgálat, azonnal rendelkezésre állnak a bizonyítékok, és kis túlzással napokon belül ítélet is születhet.
Valóban kevésbé érdekli a közvéleményt, kivéve, ha ismert személy a bolti tolvaj.
Igen, de ha ismert személy követi el a bűncselekményt, akkor is viszonylag gyorsan befejeződik a büntetőeljárás. Azoknak az ügyeknek a többsége viszont, amelyek közérdeklődésre tartanak számot, bonyolult, összetett bűncselekmények. Ráadásul egyes bűncselekményi típusok között jelentős nyomozástaktikai és -technikai különségek is vannak. Egy élet elleni vagy egy nemi erkölcs elleni bűncselekménynél rendszerint csekély írott dokumentum áll rendelkezésre. Emberölés esetén helyszínelnek, megnézik a közelben lévő térfigyelő kamerákat, kihallgatják a tanúkat, és ha a nyomozók alapos munkát végeznek és szerencséjük is van, viszonylag rövid időn belül elfoghatják az elkövetőt. Emberölési ügyben a nyomozóhatóság általában nem talál egy nagy raktárat teli mindenféle dokumentumokkal, amelyeket végig kell olvasni és elemezni.
Az MNB-ügy kapcsán érdemes tisztázni, hogy a büntetőeljárás nyomozati szakasza két részre oszlik: felderítésre és vizsgálatra, amelyek közt a választóvonalat a megalapozott gyanú közlése jelenti. A felderítési szakban az ügyészség csupán törvényességi felügyeletet gyakorol, eljárási cselekmény elvégzésére nem utasíthatja a nyomozó hatóságot. Irányítási jogkörünk csak a vizsgálat során van; ezt nem mi találtuk ki, ezt a büntetőeljárási törvény írja elő. Az Állami Számvevőszék a feljelentés megtételéhez és a nyomozás elrendeléséhez szükséges egyszerű gyanút valószínűsítette egy másfél éves vizsgálatot követően, a rendőrségi eljárás egy éve tart.
Eddig az eljárás során 182 gigabájtnyi adatot foglaltak le a hatóságok. Ezek nem videó- és képfájlok, hanem többségében PDF- és Word-dokumentumok mintegy 85 ezer fájlban.
Ezeket tüzetesen meg kell vizsgálni és elemezni. Az ügyben bonyolult céghálók és átutalások vannak, amelyeket alaposan fel kell térképezni. És csak ezt követően lehet megállapítani, hogy történt-e bűncselekmény, illetve bizonyítani személyre lebontva a megalapozott gyanút. Most úgy ítéljük meg, hogy a Magyar Nemzeti Bankban zajló nyomozás elrendelése óta eltelt idő a hatalmas adatmennyiséggel még indokolható. Az eljárást folyamatosan figyelemmel kísérjük.
Újabb gyanúsítások a Szőlő utcai ügyben?
Nem gondoltak arra, hogy a Szőlő utcai ügyhöz hasonlóan itt is ügyészi hatáskörbe kellene vonni a nyomozást?
A törvény alapján ezt bármely ügyben indokolás nélkül megtehetjük. A Szőlő utcai nyomozást azért vontuk saját hatáskörbe, mert több olyan beadvány, feljelentés érkezett, amely szerint az ügyben eljáró nyomozók már-már bűncselekményt megvalósítva nem végezték korrektül a munkájukat. Ilyenkor nem vizsgálhatjuk, hogy ezek az állítások igazak vagy sem, mert ez csak büntetőeljárás keretében tisztázható. Tavaly szeptemberben arról kellett dönteni, hogy ilyen körülmények között maradhat-e a rendőrségnél a nyomozás.
Hol tart az ügyészségi nyomozás, mikor várható vádemelés?
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!