2021. január 28., csütörtökMa Károly, napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 360,00 Ft | USD: 297,00 Ft | CHF: 334,00 Ft
2021.01.28. Károly, Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 360,00 Ft | USD: 297,00 Ft | CHF: 334,00 Ft
Kezdőlap / Belföld / A Jány-per: háborús bűnös vagy nemzeti hős?

Hirdetés

A Jány-per: háborús bűnös vagy nemzeti hős?

Jány Gusztáv, a 2. magyar hadsereg parancsnoka, akit eredetileg Hautzinger Gusztávnak hívtak, 1883. október 21-én született Rajkán. Gyermekkorát a Győr melletti Lébényben töltötte. A család 1896-ban költözött Budapestre. A Deák Téri Evangélikus Főgimnáziumban nyolc évig Lukács György osztálytársa volt. Érettségi után a Hadiakadémián tanult, 1905-ben avatták hadnaggyá. Hautzinger gyorsan lépdelt a katonai ranglétrán: 1913-ban főhadnagy, 1914-ben soron kívül századossá, 1920-ban őrnaggyá nevezték ki. A vitézi rendbe való felvétele miatt 1924-ben édesanyja nevére magyarosította vezetéknevét. 42 évesen ezredes. 1931-től öt évig a Ludovika parancsnoka, aki az intézetben a csonka ország relikviái számára folyosót rendezett be. 1934-ben tábornokká nevezték ki, 1938-tól Horthy Miklós kormányzó katonai tanácsadója lett. Ezt követően már senkit sem lepett meg, hogy Horthy 1940. március 1-jétől Jányt bízta meg a 2. magyar hadsereg parancsnokságával.

A hírhedt hadparancs

Jány sok időt töltött a frontvonalon harcoló katonák között, és műveleti szintű irányítás helyett inkább szemléket tartott. Éppen katonái között volt, amikor 1942. augusztus 25-én súlyosan megsebesült egy aknavető lövedék szilánkjától.

Kaló József egyetemi docens szerint a német szövetséges ígéretet tett ugyan a hadsereg korszerű fegyverzettel való felszerelésére és élelmezésére, ám az ígéret jórészt csak ígéret maradt, így erejében a 2. magyar hadsereg nem volt összemérhető a szemben álló Vörös Hadsereggel. Ez be is bizonyosodott 1943 januárjában, amikor a védekezésre berendezkedett honvédekre – akik létszámukban sem voltak elegendően a rájuk bízott, több mint kétszáz kilométernyi arcvonal biztosítására – a hat-hétszeres túlerőben lévő szovjet haderő rátámadt.

Hirdetés

Katonáink ennek ellenére elkeseredett küzdelmet folytatva, folyamatos harcban, óriási veszteségeket szenvedve utolsóként hagyták el a harcmezőt, ám ezért embertelen árat fizettek: majdnem az egész hadsereg megsemmisült.

Amikor 1943 elején kitartásra kapott parancsot, miközben a szovjet csapatok már bekerítéssel fenyegették a magyarokat, döntenie kellett, hogy katonái életéért felel, vagy teljesíti a parancsot. Nem a parancsmegtagadást választotta. Szakály Sándor történész szerint Jány nem is volt abban a helyzetben, hogy maga hozzon döntést, mert nem ő volt az illetékes parancsnok:

Ebben a fegyvertársi-szövetségesi rendszerben vívott háborúban Weichs vezérezredes volt az illetékes, ha pedig Jány az ő parancsával szembefordul, az függelemsértés. Hitler ráadásul 1942 decemberében levélben fordult a kormányzóhoz, melyben a végsőkig való kitartást kérte, és ennek szellemében küldött Szombathelyi is utasítást Jánynak a frontra.

Akárhogyan is történt, a tábornok 1943. január 24-én kiadta a 294/2. hds. I. a. 43. I. 24. számú hadparancsot, amely miatt a háború után sokan csak „doni hóhérként” emlegették:

Vegye tudomásul mindenki, hogy innen sem betegséggel, sem sebesüléssel, sem fagyással el nem engedek senkit. Azon a területen, hol gyülekezésünket elrendelték, hol az újjászervezést végrehajtjuk, ott marad mindenki, míg meg nem gyógyul vagy el nem pusztul. (…) A rendet és a vasfegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell, a helyszínen való felkoncolással, de helyre kell állítani. Ennél kivétel nincs, legyen az tiszt vagy rendfokozat nélküli honvéd, aki parancsomnak nem engedelmeskedik, az nem érdemli meg, hogy nyomorult életét tovább tengesse, és nem engedem, hogy szégyenünket bárki is tovább nagyobbítsa.

A hadparancs általános felháborodást keltett, ezért azt Jány megkésve ugyan, de április 4-én – Horthy utasítására – visszavonta.

Oroszország, Sztarij Oszkol, a mai Január 9-e utca a Proletarszkaja utca felé nézve. 29M Bofors 80mm-es légvédelmi ágyú tüzelőállásban.

Oroszország, Sztarij Oszkol, a mai Január 9-e utca a Proletarszkaja utca felé nézve. 29M Bofors 80mm-es légvédelmi ágyú tüzelőállásban.

Fotó: Konok Tamás id / FORTEPAN

42 ezer halott és eltűnt katona

1943 januárjában összesen 198 ezer katona volt a magyar 2. hadsereg kötelékében a fronton, közülük 42 ezren tűntek el és haltak meg, 28 ezren tértek haza sebesülten és mintegy 26 ezren kerültek hadifogságba, akiknek többsége soha nem térhetett vissza Magyarországra.

Ha azt vesszük figyelembe, hogy 1942 áprilisa és 1943 márciusa között az utánpótlással, a kiegészítéssel, a váltással együtt több mint 250 ezer ember fordult meg ennél a hadseregnél, akkor sem mondhatjuk ki, hogy a véres veszteség ötven százalékos volt. Mintegy 42 ezer halott és eltűnt katonáról beszélhetünk, ami nagyon súlyos veszteség, de – hála Istennek – nem százezres nagyságrendű

állította Szakály Sándor történész.

A vezérezredest, aki az utolsó vonattal tért haza a Don-kanyarból, 1943. augusztus 5-én mentette fel Horthy a parancsnoki tisztségéből. A háború végéig visszavonultan élt Budapesten. Szálasi hatalomra kerülésekor elutasította a nyilasok szolgálatát, majd a szovjet megszállás elől családjával Németországba távozott.

A honvédelmi miniszter 1945. június 19-én háborús bűnösnek nyilvánította, lefokozta és kizárta a hadseregből.

1946-ban, felesége halála után önként hazatért. Egy hadifogoly-szállítmánnyal együtt érkezett az országba, és feladta magát. A HM katonapolitikai osztályának kaposvári kirendeltsége 1946. október 7-én vette őrizetbe.

Golyó általi halál

A Jány Gusztáv elleni koncepciós pert 1947 szeptemberéig készítették elő. A Szörényi Endre őrnagy vezette vizsgálócsoport által készített vádirattervezetet a népügyészség többször is visszadobta. Mindenesetre rengeteg dokumentumot gyűjtöttek be, és számtalan tanút hallgattak ki.

A Budapesti Népbíróság 1947. szeptember 25-én, 26-án, 29-én és október 4-én tárgyalta az ügyet Pálosi Béla tanácsvezető bíró vezetésével, a hat koalíciós párt képviselőiből álló tanácsban. A népügyész Gyarmati István volt, míg Jány védelmét Jármay Zsigmond ügyvéd látta el. A védelem tanúi közül egyes-egyedül Nagy Vilmos nyugállományú vezérezredest, 1942–1943 közötti honvédelmi minisztert hallgatták ki.

Jány a népbíróság előtt a szolgálati szabályzatra hivatkozott, azt állítva, hogy ő azt soha nem sértette meg. Nem érezte magát vétkesnek, hiszen – mint állította – ő is parancsot teljesített.

Beismerem, hogy a tábori bíróságok által hozzám felterjesztett halálos ítéleteket jóváhagytam. A kivégzett személyek neveire, valamint az általuk elkövetett bűncselekményre, melyekért őket halálra ítélték, nem emlékszem. Ha […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/belfold/leporolt_aktak/2021/01/13/a_jany-per_haborus_bunos_vagy_nemzeti_hos/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Lesz, ahol ma is havazhat

Lesz, ahol ma is havazhat

Csütörtökön délelőtt kisebb mennyiségű csapadékra (akár hóra is) lehet számítani, amely azonban délutánra megszűnik – …