2022. augusztus 10., szerdaMa Lörinc napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 401,00 Ft | USD: 392,00 Ft | CHF: 412,00 Ft
2022.08.10. Lörinc Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 401,00 Ft | USD: 392,00 Ft | CHF: 412,00 Ft
Kezdőlap / Belföld / A háttérből súgó informátor védelme a sajtószabadság sarokköve

Hirdetés

A háttérből súgó informátor védelme a sajtószabadság sarokköve

Ahhoz, hogy a sajtó közérdekű ügyekben tájékoztassa a közvéleményt, információforrásokat használ. Az újságírás színvonalát meghatározza az információforrás minősége. A szükséges információ legtöbbször viszonylag könnyen hozzáférhető, megtalálható az interneten, hivatalos helyről származik, minden további nélkül megszólítható az illetékes. A másik része viszont névtelenség mögé burkolódzó informátortól származik. Ezek a források szolgáltatják együtt azokat a megbízható, korrekt információkat, amelyek az újságírói szakma alapját képezik.

Azoknak kell névtelenséget biztosítani, akiknek ez valóban elengedhetetlen, de automatikusan nem szabad anonimitást ígérni, csak mert valaki kéri.

Hirdetés

Az újságírók okkal nem fedik fel annak a kilétét, aki közérdekű bejelentés miatt elveszítheti az állását, ahogy akkor sem, ha kiskorúak, erőszak áldozatául esett nők, krízisben vagy sérülékeny lelkiállapotban lévő személyek adnak információt. A névtelenség semmiképp nem lehet kiváltsága azoknak, akik maguknak akarnak hasznot hajtani azzal, hogy titokban kívánják tartani személyazonosságukat.

Megtévesztés és hamis információ

Az újságírók egyik nagy dilemmája, hogyan kezeljék a kapcsolatukat a forrásukkal. Néha ugyanis elkövetik azt a hibát, hogy emberileg túl közel kerülnek hozzá, bizalmas viszony alakul ki köztük, ami egyrészt félreértéseket okozhat, másrészt az újságíró munkája etikai szempontból is megkérdőjelezhe­tővé válik.

Az Egyesült Államokban például a 2003-as iraki invázió előtt súlyos bírálatok érték a New York Times napilapot és más szerkesztőségeket, amiért túlságosan is támaszkodtak bizonyos kormánykörökből származó névtelen forrásokra. A történések bemutatása követte a hivatalos elvárásokat, pedig volt bizonyíték arra, hogy a kormányzat kirívóan félreértelmezi a hírszerzési információkat. Az egyik vétkes Judith Miller, a New York Times riportere volt, aki meg nem nevezett forrásokból származó hamis információk alapján közölt cikkeket Szaddám Huszein kormányáról és az iraki tömegpusztító fegyverekről.

És mindez „az amerikai történelem legnagyobb stratégiai tévedésébe” torkollott. Vagy ahogy Fred Kaplan amerikai újságíró összefoglalta az iraki háború lényegét:

A háború kirobbantása nem pusztán jó szándékúan elindított tragédia volt, hanem megtévesztések és hamis információk sorozata, amelyeknek több alkalommal is véget lehetett volna vetni, mielőtt visszataszító módon eltorzítják az amerikai külpolitikát.

Informátor segítette a Watergate-ügyet leleplező két újságírót is

1972. június 17-én este Richard Nixon amerikai elnök újraválasztási kampányának emberei információszerzés céljából betörtek a Demokrata Pártnak a Watergate-házban lévő választási főhadiszállására, ahová poloskákat telepítettek. Az elkövetőket bejelentés nyomán a helyszínen elfogták. A Fehér Ház tagadta, hogy az elnöknek köze lett volna a betöréshez. A Washington Post két újságírója, Bob Woodward és Carl Bernstein, akik munkásságukért Pulitzer-díjat is kaptak, cikksorozatukkal bebizonyították, hogy az elnök politikai köre érintett az ügyben. Azt is kiderítették, hogy a betörők pénzügyi kapcsolatban álltak Nixon választási kampányával, olyannyira, hogy az elnök újraválasztásán dolgozó emberek álltak az akció hátterében. Az újságíróknak volt egy titkos informátoruk is, aki bizalmas információkat szivárogtatott ki az elnök környezetéből. Az informátor fedőneve Mélytorok (Deep Throat) volt. Személye csak 2005-ben derült ki, amikor Mark Felt, az FBI egyik korábbi vezetője elismerte, hogy ő informálta az újságírókat.

A társadalom éber őre

Az Emberi Jogok Európai Bírósága több ítéletében hivatkozott arra, hogy Az emberi jogok európai egyezményének a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló 10. cikke kiterjed az újságíró információforrásának védelmére is. A strasbourgi bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az újságírókat csak kivételes esetben lehet információforrásuk kiadására kötelezni, kizárólag akkor, ha nyomós közérdek igazolja, vagy ha nem áll rendelkezésre más észszerű alternatíva.

Az információforrások védelme szempontjából az egyik legmeghatározóbb döntés 1996-ban, a Goodwin vs. Egyesült Királyság ügyben született. William Goodwin brit újságíró bizalmas információkhoz jutott egy multinacionális cég, a Tetra Ltd. pénzügyi gondjairól, amiről cikket kívánt írni. Ezért telefonon megkereste őket, hogy ellenőrizze értesüléseit. A vállalat bírósághoz fordult, hogy megakadályozza a cikk megjelenését, mert az információ bizalmas üzleti titok volt, valamint azért is, hogy megtudja, ki szivárogtatta ki a bizalmas információkat. A bíróság helyt adott a kérelemnek, és kötelezte az újságírót informátora adatainak kiadására, hogy a cég az eltűnt iratokat visszaszerezve eljárást indíthasson ellene. Goodwin azonban megtagadta forrásának felfedését, ezért ötezer font pénzbüntetéssel sújtották.

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/belfold/2022/08/05/a-hatterbol-sugo-informator-vedelme-a-sajtoszabadsag-sarokkove/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Rendkívüli hír: a Molnak köszönhetően újraindul a Barátság kőolajvezeték

A díjkötelezettség átvállalásával a Mol gyors megoldást nyújtott a problémára: az ukránok ígérete szerint néhány …