Hirben.hu Hírben jók vagyunk!
Politikai megváltás – Lehetséges-e racionális politika? címmel jelent meg Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus, politikatudós és egyetemi tanár új könyve a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK) gondozásában. Lánczi András tagja az alapítvány kuratóriumának, akárcsak Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója. Az intézet szervezte azt a kerekasztal-beszélgetést, amelynek keretében bemutatták a filozófus új könyvét a Terror Házában.
A politikai megváltás a modern világ titka. Az emberi ész már mindent magára vállalt: Isten és a Természet helyébe lépett. E folyamat végén a politikai filozófia örök kérdéseit a pillanatnyi politikai küzdelmeknek alárendelt ideológiák szorították ki
– olvasható Lánczi András könyvének hátoldalán.
Bevezetőjében bővebben azt írta: a könyv célja annak bemutatása, hogy a fizikai természet modern legyőzésének programja elősegítette a modern társadalmi szerződés megfogalmazását is, ám ezzel a természet és a vallás helyett a politikát tettük megváltóvá. „Ezzel a lépéssel a természet helyett a társadalmi szerződés lett az emberi szükségletek és vágyak kielégítésének az elvi forrása és állítólagos garantálója” – fogalmazott Lánczi András, aki szerint, mivel az ember megváltásra szoruló lény, a vallás helyett a politika vált e szükséglet kielégítésének fő ágensévé.
Ezzel viszont számtalan egyéb következménnyel kell megküzdeni: a politika magába olvasztotta az emberi élet minden lényeges funkcióját a gyereknemzéstől egészen az ember haláláig. Az egyén szempontjából minden politikai, ki van szolgáltatva az államnak, csak az államon múlik, hogy miként kezeli a megnövekedett kötelességeket. Valamikor a család volt az emberi együttélés legfőbb színtere, ma már gyakran nincs is olyan funkció, amit a család – a szülők – látnának el. Minden az állam kötelezettsége lett, vagy azzá lehet
– írta Lánczi András.
Az erős ember pesszimizmusa
G. Fodor Gábornak, a kerekasztal-beszélgetés moderátorának és egyik részvevőjének az jutott eszébe a könyvről (Weöres Sándor XX. századi freskó című verse nyomán), hogy az emberek nem értik, mi történik velük, nem látnak az éjszakában, de van, aki lát, illetve aki megforgatja magát a szurokban, meggyújtja magát, és eleven fáklyaként világít a többieknek, hogy ők is lássanak. A XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója szerint Lánczi műve egy pesszimista hangvételű könyv, de rögtön fel is tette a kérdést, hogy jól olvasta-e: tényleg egy pesszimista hangvételű könyv lett?
A filozófus azt válaszolta: amikor írta, nem érezte, hogy így lenne, vagy legalábbis a szándéka biztosan nem volt pesszimista. A könyv írásáról kijelentette: „Végig úgy éreztem, hogy örömmel teszem, jólesik.”
Lánczi András szerint a politikai filozófiát felváltó ideológia valójában tönkretette, „kinyírta” a filozófiát. Gyakran hallja, hogy az egyetemeken is arról beszélnek: nincs szükség filozófiára. Lánczi úgy véli, hogy valójában a kultúránk alappilléreivel van baj, „mert milyen dolog az, hogy a filozófiára nincsen szükség”. Azt is kifejtette, hogy az európai kultúra nem tudja, hogy mi a célja, és ez a célnélküliség a problematikus, ugyanakkor a fontos kérdésekkel állandóan foglalkozni kell, mert „különben tényleg belefulladunk a vízbe”. Arról is beszélt, hogy a filozófia „úton levés”, állandó mélyítése, tudatosítása a problémáknak, ha ez nincs meg, akkor megszűnik a filozófia, ezt azonban a technológia korában nehezen értik meg.
Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója azt mondta Lánczi András könyvéről, hogy „az erősek pesszimizmusa”, illetve „egy erős ember pesszimizmusa”. Szíve szerint azt mondaná, hogy ez egy nagyon radikális könyv, majd hozzátette, hogy egy „nagyon fundamentális könyv”.
Mindenféle reakciós dohogás, korkritika, sajnálkozás, és a szörnyülködés kultúrája helyett az újrakezdésre, a politikafilozófia újramegalapozására tesz kísérletet.
Hozzátette: ha egy olyan korban, civilizációban élnénk, amelyben a papíralapú könyveknek van jelentősége, van veszélye – mint ahogy Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regényében –, „akkor ezt a könyvet betiltanák”, mert olyan megalapozásra, a közösségi élet olyan újraalapítására tesz kísérletet, amely egy „veszélyes kísérlet”.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!