Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Szerdán reggel ülésezett az Országgyűlés gyermekvédelem rendszerszintű válságát feltáró vizsgálóbizottsága, amin a legfontosabb konszenzus az lett, hogy augusztus 20-ig összegyűjtik a gyermekvédelmi rendszert érintő legégetőbb kérdéseket és a szakterület jogszabály-módosítást igénylő főbb problémáit.
A képviselők Dúró Dóra (Mi Hazánk), a bizottság alelnökének javaslatára úgy döntöttek, augusztus 20-ig valamennyi bizottsági tag összeállít egy tíz pontból álló saját javaslatcsomagot, és az ezekben felsorolt témák alapján határozzák meg közösen, hogyan lássanak hozzá a gyermekvédelemben tapasztalt visszásságok feltárásához, milyen szakértői véleményeket kérjenek be, kiket hallgassanak meg.
Ennek némileg ellentmond, hogy az ülés után azt posztolta közösségi oldalán, hogy a bizottságban az érdemi munka még mindig nem kezdődött el.
Bár a fókuszt még mindig, közel két hónap elteltével sem sikerült meghatározni, a bizottság elnöke legalább a korrekcióra nyitott volt. Én abban hiszek, hogy feldolgozhatatlan mennyiségű irat helyett terepen dolgozó szakemberek, intézményvezetők és szakértők segítségével tudjuk feltárni a problémákat, ám még mindig csak az ügyek kijelölése kezdődik
– fogalmazott az alelnök, hozzátéve, hogy legalább egy kihelyezett ülés megtartásában már sikerült kompromisszumra jutni.
Túl sok a teendő
Diószegi Judit (Tisza), a bizottság elnöke kiemelte, hogy hatalmas adathalmaz áll rendelkezésre a témában, már most számos szakértői, ombudsmani jelentést, kutatási anyagot összegyűjtöttek. Hozzátette, hogy bekérnék a gyermekvédelmi szakellátás problémáiról szóló szakpolitikai háttéranyagot is, ami augusztus 31-ig készül el a Szociális és Családügyi Minisztérium számára. Érdemes lenne egy szakértővel áttekinteni a szakellátást, az ágazat legfőbb feladatait, azt, hogy „miről is szól a rendszer” – fogalmazott.
A bizottsági üléseken vizsgálható, lehetséges témákról úgy vélekedett, hogy foglalkozhatnának
- a megelőzés,
- a jelzőrendszer,
- a családból való kiemelés témájával,
- az elhelyezéssel,
- ellátási kapacitásokkal,
- a nevelőszülői hálózattal,
- valamint a szakember- és férőhelyhiány kérdésével is.
Ez viszont még nem minden, ugyanis ezt kiegészítve beszélhetnének a gyermekbiztonsági, -védelmi és a humán erőforrás kérdéseivel is, amelyek során a bántalmazás, az intézményi abúzus és a kortárs erőszak kerülhetne szóba, ezek mellett „biztosan tárgyalni kell” az irányítás, a finanszírozás kérdéséről, a fenntartói felelősségről.
Meg kell egyezni arról is, mely szakértőket, intézményvezetőket, politikai döntéshozókat vonjunk be a vizsgálatba
– fűzte hozzá, kiegészítve azzal, hogy a következő ülés augusztus utolsó hetében várható.
Dúró Dóra abbéli aggályának adott hangot, hogy priorizálni kellene a témákat, mert a gyermekvédelmi rendszer működését teljességében lehetetlenség áttekinteni a bizottság rendelkezésére álló, december 31-i határidőig. Irreálisnak nevezte, hogy egy-egy ülésen több nagy témában is meg tudják hallgatni a szakértőket és a döntéshozókat, valamint elolvassanak minden kapcsolódó esettanulmányt, dokumentációt, kutatást, és kezdeményezzék a szükséges jogszabály-módosításokat is.
Panyi Miklós (Fidesz) azzal járult hozzá az üléshez, hogy biztosította a többi félt az együttműködéséről a szakmai kérdésekben, viszont a „politikai kirakatperekre” továbbra is nemet fog mondani.
Az ülés végén a bizottsági tagok egyetértettek Dúró Dóra azon javaslatával is, hogy az ősz folyamán tartsanak egy kihelyezett ülést valamelyik szakmailag elismert gyermekvédelmi intézményben.
Egyetértés
Egy héttel korábban, a bizottság első ülésén egyébként valóban nem jutottak túl messzire a felek, bár tény, hogy elfogadták az ügyrendet. Diószegi Judit, a bizottság elnöke az ülés kezdetén arról beszélt, minél kiszolgáltatottabb egy gyermek, annál nagyobb felelősség terheli azokat az intézményeket és személyeket, akik a gondozásáról döntenek, illetve akikre a mindennapi ellátását bízzák.
A gyermekvédelmi szakellátás nem egyszerűen egy szolgáltatás
– emelte ki akkor. Úgy vélte, a rendszer működését nem az alapján kell megítélni, hogy hány intézményt tartanak fenn, hány férőhellyel rendelkeznek vagy hány szabályzatot alkottak. A valódi mérce az, hogy a családjából kiemelt gyermek biztonságban van-e, megfelelő gondoskodást kap-e, meghallgatják-e, és kap-e valódi esélyt arra, hogy a traumái ellenére teljes, önálló és méltó életet élhessen – fogalmazott.
Panyi Miklós kiemelte, hogy egyetértenek a vizsgálóbizottság célrendszerével, egy jobb […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!