2020. augusztus 4., keddMa Domonkos napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 344,00 Ft | USD: 292,00 Ft | CHF: 319,00 Ft
2020.08.04. Domonkos Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 344,00 Ft | USD: 292,00 Ft | CHF: 319,00 Ft
Kezdőlap / Belföld / A biztonságérzetünket zúzta szét a Kaleta-ügy

A biztonságérzetünket zúzta szét a Kaleta-ügy

Az egyik legújabb hír, hogy Kaleta Gáborék enyhítésért fellebbeztek. Meglepte?  

Abszolút. Nem gondoltam volna, hogy ebben a közhangulatban ezt meg fogják lépni. És nem is tudom, hogy mire alapozzák egyébként. Ez az ítélet tükörsimán beleilleszkedik az ítélkezési gyakorlatba. És nem látok semmi olyat, ami abba az irányba mutatna, hogy enyhíteni kellene bármilyen módon azon, amit a bíróság kiszabott. Nehéz annak az érvelésnek a logikáját is látni, amit az ügyvéd használt. (Lásd keretes írásunkat jobbra.)  

A tárgyaláson Kaleta Gábor ügyvédje arról beszélt, hogy védence 30 kilót fogyott, óriási lelkiismeret-furdalása van. „Mintaértékű jogászéletet élt, amelynek keretében diplomáciai karriert futott be és ennek keretében szolgálta hazáját. Mélyen vallásos emberről van szó, aki rendszeresen gyakorolja a hitét” – mondta az ügyvéd a Blikk tudósítása szerint. Kaleta maga pedig azt hozta fel, hogy az ügy végtelenül megviselte a családját, a szülei ismeretlen számról kapnak telefonokat, a céget is zaklatják, ahol munkát kapott. 

Ilyen érvelést hallott már másik hasonló ügyben?  

Persze. Ez egyébként nemcsak magyar tendencia, hanem nemzetközi is. Minden pedofilkutatás meg a saját tapasztalatunk is azt erősíti meg, hogy az elkövetők legfontosabb narratívája a saját cselekményük súlyának csökkentése. Próbálják elszigetelt jelenségnek, egyéni személyiségbeli gyengeségnek vagy botlásnak feltüntetni. Szerintük amit csinálnak, az semmi, merthogy gyereket nem bántanak direktben. Azt mondják, hogy amit okoznak, az nem veszélyes senkire, maximum magukra vagy a családjukra nézve. Aztán az mindig nagyon fontos érv náluk, hogy ha a család megbocsát. A pedofilok működésének ez egy alapvető jellemzője, hogy nincs valódi felelősségvállalás, csak látszólagos. Ezért is nehéz bármiféle terápiás segítségnyújtás, mert lehasítják a működésüknek ezt a részét, berakják egy vakfolt alá.

Kaleta Gábor volt munkatársai közül többen megkeresték az alapítványt, hogy segítséget kérjenek ennek az esetnek a feldolgozásához.

Ők például arról beszélnek, hogy milyen nehéz azzal a tudattal együtt élni, hogy adott esetben évekig dolgoztak vele együtt szorosan, akár mindennapi kapcsolatban voltak, és nem látták, hogy így működik. Egy bizalomgerjesztő, szimpatikus ember, akiről utoljára képzelnénk, ilyet tesz? Hogy a vád tárgyává tett cselekmény tényleg megtörtént-e: ennek kiveszi a méregfogát a beismerés. De egy másik kérdés a saját emberismeretembe vetett hitem, az emberekbe vetett hitem. Hogy kiben bízhatok, hogy ha az is, akit ennyire közelről, ennyire jól ismerek, képes ilyet megcsinálni. Ezek az ügyek rezonálnak. A mostani társadalmi reakció is összekapcsolható ezzel. A biztonságérzet vész el. Ha ő ilyen magas státuszban is így megtehette ezt, akkor ki más még? Azt feltételezzük, hogy aki ilyet tesz, annak a homlokára van írva, vagy hogy alacsony intelligenciájú emberek azok, vagy olyanok, akik egyébként is agresszívek, a szexualitásukban van valamifajta aberráció, azt meg már csak felismernénk.

Szóval ez messzire visz. Jellemző amúgy a szexuális bántalmazásnál, hogy az áldozat és az elkövető környezete is megrendül,  újra kell kereteznie azt, hogy mit gondol a világról. És vannak könnyű megoldások. A bicskei gyermekotthon igazgatójánál például támogatói Facebook-oldalt indítottak, több ezer ember mondja a mai napig, még az ott dolgozó szakemberek egy része is, hogy a gyerekek hazudtak. Az egyszerűbb megoldás az a hárítás, hogy „ez nem történt meg”. És aztán van egy szofisztikáltabb reakció, amikor el tudom fogadni azt, hogy megtörtént, nem hazugság. Akkor viszont azokat a kérdéseket kell feltennem, hogy „észrevettem-e?”, „észrevehettem volna-e?”, „mit tehettem volna?”, „tehettem-e volna bármit?”, „nyújthattam volna-e segítséget?”, „mi a saját felelősségem?”. Ezt mind fel kell dolgozni ahhoz, hogy szintet lehessen lépni, és azt lehessen mondani, ami egyébként a Kaleta-ügynek is egy fontos tanulsága, hogy rendszerszinten rá kell nézni arra, mi történhetett. Hogy miért nem a magyar hatóságok derítették fel? Hogy hogyan reagáltak ebben az ügyben? Meg hogy egyáltalán jó-e a jogrendszerünk ebből a szempontból. S hogy mi az én egyéni felelősségem ebben az egészben.  

Úgy fogalmazott, hogy ez az ítélet tükörsimán illeszkedik a magyar ítélkezési gyakorlatba. Milyen is az?  

Alapvetően nem küldik az ilyen jellegű elkövetőket börtönbe. Ennek nagyon sok oka van. Mi sem gondoljuk azt, hogy a szabadságvesztés büntetés lenne ezeknél az elkövetőknél a legadekvátabb válasz. Nagyon fontos lenne azt felismerni a jogalkotó oldaláról, hogy azokra, akik ilyen cselekményeket követnek el, költeni kellene annak érdekében, hogy a visszaesés megakadályozható legyen. Olyan jogkövetkezményeknek is lenniük kellene, amik a terápiáról szólnak, adott esetben zárt intézménybe helyezéssel kombinálva. Nagyon kérdéses az a gyakorlat, ami a foglalkozástól eltiltást nem szabja ki kötelezően ezekben az ügyekben, még akkor is, ha az illető magát a bűncselekményt nem a foglalkozása segítségével követte el. Kaletának megvan a végzettsége ahhoz, hogy jogászként elhelyezkedjen mondjuk egy gyámhivatalban, és gyerekekkel dolgozzon. Vagy bemenjen egy gyermekjóléti szolgálathoz, és gyerekekkel dolgozzon. Vagy felajánlja akár önkéntesként a szolgálatait egy gyermekotthonban. Hogyha nem tiltom el, azzal nyitva hagyok egy olyan kaput, ami lehetőséget biztosít arra, hogy gyerekekkel kapcsolatba kerüljön. Szerintem például egy szülőnek ez nem lenne megnyugtató. Szülőként szeretném, hogy olyanok foglalkozzanak a gyerekemmel, akik korábban nem követtek el ilyen bűncselekményt.

001

Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index

Tehát a foglalkozástól eltiltás jelenleg csak egy lehetőség: most is megléphetik a bírók, csak nem szokás? Nem kötelező, és ezért nincs is benne annyira a gyakorlatban?  

Igen. A bíróság elrendelhetné, hogy az elkövető semmilyen olyan munkaviszonyba ne léphessen, aminek a révén gyerekekkel lehetne közvetlen kapcsolatban. 2017 óta létezik az a szabályozás, ami a gyerekkel szembeni szexuális bűnelkövetések egy csoportjánál kötelezővé teszi az eltiltást, de például a kiskorú veszélyeztetésénél meg a gyermekpornográfiánál a bíró számára opcionális, hogy ezt elrendeli vagy sem. És ez már átvezet a szexuális elkövetők nyilvántartásának kérdéséhez. Meglehetősen széles a nemzetközi gyakorlat, nagyon sok példát látunk arra, hogy milyen szexuális elkövetői regiszterek vannak. Van, ami azt is nyilvántartja, hogy az illető hol lakik, és például tiltják, hogy bizonyos lakóövezetekbe menjen. Például a kaliforniai szabályozás olyan, hogy az egész államot kerülnie kell, mindenhol tiltva van az ő letelepedése. Van olyan regiszter, ami nyilvános. Van, ami csak a munkaadók vagy a hatóságok számára nyilvános. Sokféle fokozat van, de

azon érdemes elgondolkodni, a Kaleta-ügyet mintegy példának használva, hogy az ilyen elkövetők múltjáról akarnának-e tudni a szülők, a munkaadók, amikor valakinek állást adnak.

A  szülőknek joguk lenne tudni, hogy a gyereküket olyan helyre engedik-e be, ahol biztosan nem dolgoznak olyanok, akiket korábban elítéltek ilyen cselekmény miatt. Még akkor is, ha vannak kontra érvek is. Kontra érv, hogy ennek a jelenségnek az egyik jellemzője az elképesztően magas látencia. Száz megtörtént ügyből tíz az, ami kiderül, egy az, amiben eljárás indul, és 0,7 az, amiben el is ítélik az illetőt, tehát megvan a jogalap arra, hogy bekerüljön a regiszterbe. És ha a hiány oldaláról nézem, akkor azt mondom, hogy „hát ez 0,7 százalék”.  

Hamis biztonságérzetet teremt?  

Így van. Ez a kontra érv. A pró érv pedig az, hogy a 0,7 százaléknyi regisztrált elkövető pont 0,7-tel több, mint a 0. Hogy mégiscsak legalább azoknál, akiknél ez már kiderült, biztosítja, hogy ők a munkájuk révén gyerekkel ne kerülhessenek kapcsolatba. Mi más a büntetőjog célja, ha nem ez? Hogy még egyszer ne forduljanak elő ezek az ügyek? Miközben az is egy kontra érv, hogy a szexuális elkövetőknél is viszonylag alacsony, 10-15 százalék körüli a visszaesés aránya. De ez minden elkövetőt egy kalap alá vesz. A pedofil nem képes szexuális vágyat érezni a pubertáskort betöltött test látványától, érintésétől. A nem pedofil elkövető érdeklődése nem kizárólag a gyerekekre irányul. Tudjuk, hogy a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak elkövetőinek 1-7 százaléka pedofil csak. A többiek nem azok. Tehát miközben a pedofilok kevesen vannak a nagy halmazon belül, náluk magasabb a visszaesés aránya, ők sokkal kártékonyabbak. A nem pedofil elkövető arra a gyerekre veszélyes, aki a környezetében van, a nevelt lányára, meg az unokájára, a pedofil elkövető pedig egy életpálya során száz-százötven vagy még több gyereket is be tud hálózni, ezért érdemes rájuk jobban odafigyelni. A problémát az jelenti, hogy jelenleg azt tekintjük pedofilnak, aki annak vallja magát. Nem nagyon van olyan teszt, mérőeszköz, amivel el tudnánk választani a pedofil elkövetőt a nem pedofiltól, pedig ez nagyon fontos lenne.  

Arra van bármilyen bevett becslés, hogy a társadalomnak körülbelül hány százaléka pedofil? Százból egy? Mennyi?  

Ennél biztosan sokkal-sokkal kevesebb, de nincs ilyen becslés, mert annyira nagy a rejtettség, annyira nagy a titok, annyira komplex maga az elkövetői csoport.  

Ha már a foglalkozástól eltiltás fölmerül, mi a helyzet az elkövetők saját gyerekeivel? Őket védi a rendszer valahogy? 

Az van, hogy ha elítélik, akkor a közös háztartásban nem maradhat. Ha még csak elindult a büntetőeljárás, akkor az ártatlanság vélelme mindenkit megillet addig, ameddig el nem ítélik, tehát arra kötelezni a házastársat vagy élettársat, hogy költözzön külön attól, akivel szemben megindult az eljárás, azt főszabály szerint nem lehet. Az elítélés után a magyar jogalkalmazásban masszív gyakorlat, hogy kiskorú veszélyeztetésének minősítik azt, amikor valaki tudott arról, hogy a társa a gyereket használja (ez mondjuk szexuális erőszakra vonatkozik, nem pedig gyermekpornográfiára), mégsem tett semmit, és a gyerek ott maradt, ahol nap nap után megtörtént vele az erőszak. Ezért van, hogy az ilyen ügyekben a kiskorú veszélyeztetése tényállásának az elkövetője nő, miközben magának a szexuális cselekménynek az elkövetője férfi. A pedofíliáról egyébként nem tudjuk azt mondani, hogy csak férfiak esetében fordul elő. Masszívan és döntően férfiakhoz kapcsolódik, de nem százszázalékosan. Vannak női elkövetők is, még akkor is, ha nagyon kevés ügy derül ki. Ez is egy hamis illúzió: azt gondolni, hogy csak férfi lehet az elkövető.  

v005

Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index

10-15 százalék körüli visszaesési arány: ők ugye azok, akiknél kiderült, hogy visszaestek. De lehet, hogy valójában sokkal többen vannak.  

Persze. Az egész jelenségcsoportra ez igaz, hogy elképesztően magas a látencia, főleg az online térben elkövetett cselekményeknél. Ma már az, amit a Kaleta csinált, hogy letöltötte a felvételeket és tárolta, nem tartozik a gyermekpornográfián belül a látenciával leginkább veszélyeztetett dolgok közé. Az aktuális trend, hogy a streamelések irányába megy el a történet. Élő cseten keresztül, élő közvetítésben történik az abúzus, amit néz a fogyasztó. Adott esetben instruálja azt, aki a gyereket használja, vagy magát a gyereket, hogy milyen szexuális cselekményt végezzen, és aztán ez a felvétel eltűnik. Nehezebb detektálni a nyomozó hatóságoknak a streamelt tartalmakat, mint amik statikusan elérhetőek.  

Ha ez a trend, akkor az azt jelenti, hogy még több gyerek válik áldozattá, hiszen minden egyes megtekintéshez egy újabb gyereket kell abuzálni.  

Hát persze. Abba gondoljon bele, hogy most ennyit látunk. Van egy nagy fal, abba ütöttünk egy lyukat, és azon keresztül próbálunk átnézni, de amit látunk a fal másik oldalán, az nem a valóság, hanem a valóság egy pontja. És ez a luk akkora, amekkorát egyrészt a bizonyítékok adnak nekünk, másrészt amit az elkövető bevall magától. Ha van 19 ezer letöltött kép, akkor ki tudja, mennyi streamelt videó volt, amit nem töltött le. Hány olyan eset volt, amikor megpróbált az online térben kapcsolatot létesíteni gyerekekkel? Minden szexuális elkövető pornófogyasztó is, de nem minden pornófogyasztó elkövető. Nem tudjuk, hogy milyen próbálkozásai voltak, vagy milyen próbálkozásai lesznek a jövőben, csak azt tudjuk, hogy ha ő valódi pedofil elkövető, akkor körülbelül olyan hatékonysággal hat rá a szabadságvesztés vagy a felfüggesztett szabadságvesztés, mint hogyha egy homoszexuális embert szeretnénk heteroszexuálissá tenni, vagy fordítva. Ez az ő identitása része, hogy a szexuális érdeklődése a gyerekekre irányul. Ezért botorság valójában erről az oldalról közelíteni. A társadalom biztonságérzetének segítene, de a szabadságvesztés büntetés valójában annyi, hogy tároljuk őt, mint a befőttet egyik részről, másrészről pedig azon túl, hogy a börtönben megerőszakolnák őt a többiek, meg megaláznák, ami nem segít, ez a megoldás nem igazán tud semmit.  

Hasonlatnak hozta a melegek átnevelésének a megpróbálását. Akkor ugyanennyire reménytelen a pedofilok esetében a terápia is, nem?  

Nem tudok megnyugtatót mondani. Ez az egész cselekménycsoport olyan, amiben nincsenek megnyugtató válaszaink. A büntetőjog eszköztára nagyon limitáltan tud dolgozni. Ezért közelítünk arról az oldalról hogy megpróbáljuk őket távol tartani a gyerekektől, legalább azokat, akikről egyáltalán tudunk, és abban bízunk, hogy ha itt vannak ezek a jogkövetkezmények, akkor nőhet a feljelentési hajlandóság, csökkenhet a látencia. Erről az oldalról kell hatnunk, mert a másik oldalról azt látjuk, és minden ezzel foglalkozó kutatás azt erősíti meg, hogy nem igazán tud hatékony lenni a terápia minden esetben. De itt megint arra kell visszautalnunk, hogy a pedofília egy jelenségcsoport, amibe beletartozik az, aki a hat hónapos csecsemő iránt érez nemi vágyat, meg aki […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/belfold/2020/07/10/kaleta_gabor_gyermekporno_szabalyozas_itelkezesi_gyakorlat_gyurko_szilvia_interju/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

Böjte Csabát bevonják a székely petíció kampányába

A koronavírus-járvány második hulláma miatt csak online várja a támogató aláírásokat a székely petícióhoz az Írdalá.hu …