2018. december 10., hétfőMa Judit napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 323,00 Ft | USD: 283,00 Ft | CHF: 286,00 Ft
2018.12.10. Judit Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 323,00 Ft | USD: 283,00 Ft | CHF: 286,00 Ft
Kezdőlap / Tudomány / Nekimentek az akadémikusok az oktatásnak

Hirdetés

Nekimentek az akadémikusok az oktatásnak

„Mint az ötvenes években, amikor a helyi szervnek biztosítania kellett a tervteljesítést és a helyi ellátást. Semmi autonómia és szubszidiaritás nincs benne. A tankerületi vezetők hatásköre szűk, érdekeltségük gyenge, a szervezet csak a minisztériumtól függ, végrehajtó hatáskörei vannak” – hangzott el az MTA tavaly átadott Természettudományi Kutatóközpontjában arról, hogy a Klik decentralizálása ellenére továbbra sem lehet valódi autonómiáról beszélni még tankerületi szinten sem, nemhogy az egyes iskolák kapcsán: az igazgatók önállóan nem vehetnek fel és nem is rúghatnak ki senkit:

A rendszer az igazgatót üzemvezetői szerepre redukálja, mint egykor a helyik IKV vezetőjét. Pedig mastermindnak kellene lennie

– mondta Kertesi Gábor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet kutatója. Ugyanez lejjebb, és ez már minden gyerek és minden szülő számára közvetlenül is érezhető: „A tanár ugyanígy végrehajtó, nem érdekelt a pedagógiai innovációban. És ez szorosan összefügg a szakma presztízsével: nyilvánvalóan minden olyan fiatal kedvét elveszi a pályától, aki szeretne valami kreatív dolgot csinálni az életben.” Minél kisebb a tanítási autonómia, annál inkább menekülnek a jó képességű fiatalok a pályáról, és ez a kontraszelekció már makroszinten is érvényesül, amit önmagában a tanári bérek emelése még nem old meg.

Égető kérdésekre

A Stádium 28 Kör tavaly ősszel alakult, miután 28 akadémikus és nagydoktor nyílt levélben fordult Lovász Lászlóhoz. Az MTA elnökének azt javasolták, hogy az Akadémia kezdeményezze „a társadalom számára égető kérdések tudományos feltárását és nyilvános vitáját”, konkrétan antidemokratikus folyamatokat, a menekültválság kapcsán szított indulatokat, a sajtószabadság beszűkülését, valamint az oktatás és az egészségügy súlyos válságát hangsúlyozták. A tematika is egyértelművé teszi, hogy elsősorban balliberális elköteleződésű akadémikusokról van szó, az alapítók között Csányi Vilmossal, Ferge Zsuzsával, Mellár Tamással, Radnóti Sándorral és Falus Andrással többek között; további nagy nevekkel, akiknek a véleményét az MTA ugyan nem hagyhatja figyelmen kívül, de testületileg nem is akart beállni mögéjük.

Hirdetés

Éppen a közoktatás válságával kapcsolatban azóta, az Indexnek adott interjújában, Lovász László MTA-elnök a korábbiaknál is egyértelműbben jelezte a kormányzatétól eltérő véleményét, de azt is egyértelművé tette, hogy a Stádium 28 Kört, bár nyitott a javaslataikra, a jobboldali Professzorok Batthyány Köre ellenpárjának, vagyis politikai oldalhoz köthető kezdeményezésnek tekinti.

Ehhez képest a kívülállót akár meg is lephette, hogy a Stádium 28 hétfői első nagy fórumára, mely a közoktatással foglalkozott, meghívottként elment a teljes magyar közoktatási vezérkar, az élen Palkovics László államtitkárral és helyetteseivel, akik végighallgatták az előadásokat „a közoktatás hosszú ideje tartó, és egyre mélyülő válságáról és az ebből fakadó élesedő társadalmi feszültségekről”.

A válság leglátványosabb jele a „botrányosnak mondható és egyre romló PISA eredmények”. Ezek kapcsán Palkovicsék is reformlépéseket helyeztek kilátásba, az MTA pedig éppen a múlt héten szentelt konferenciát annak bizonyítására, hogy a válság nagyon is valóságos, a PISA-eredmények mögött többek között az van, hogy a magyar iskolarendszer magolásra és a felejtésre, a meg nem értett törvények mechanikus biflázására épít, miközben nem fókuszál eléggé a valódi megértést segítő kompetenciák kialakítására.

Arra figyeljenek, amit csinálok

Évtizedek óta görgetjük magunk előtt ezeket a problémákat. Most már megpróbálhatnánk megoldani

– mondta a hétfői eseményen Csapó Benő, a PISA-mérések legfőbb magyar szakértője. Ő többek között a bizonyítékokon alapuló tervezés hiányát kifogásolta az eddigi reformokból, miközben azt látni, hogy a deklarált szép célok és a gyakorlat között óriási ellentmondások vannak a magyar oktatási rendszerben, akár az elmúlt évek lépései kapcsán is.

  • Széleskörű alapműveltség helyett szétaprózott tantárgyi struktúra van;
  • Miközben azt vállaltuk, hogy növeljük a matematika és a természettudományos óraszámot, a valóságban csökken a matematika órák száma;
  • Esélynövelés helyett a magyar iskolarendszer a korai szelekcióra épít: a négy-, hat- és nyolcosztályos gimnáziumi felvételik, a 14 éves korban kikényszerített pályaválasztás, a tagozatos gimnáziumok léte és a kétszintű érettségi mind ennek az elemei.

– vagyis túl hamar határoz sorsokról, miközben a nemzetközileg sikeres példák ennek az ellenkezőjéről szólnak.

Csapó szerint a gyakorlati megvalósítás sokszor még akkor is rossz, ha egyébként a célok rendben lennének – a kutató szerint erre példa:

  • a bolognai rendszer megvalósítása,
  • az egésznapos iskola,
  • és a tanárok munkájának értékelése is.

Van rengeteg adat, de még csak cél az adatokra alapuló döntéshozatal.

Végrehajtó tömegtermelés

Az adatok egyébként azt mutatják, hogy miközben a tanítás színvonalával, módszereivel, finanszírozásával, struktúrájával is alapbajok vannak, a mennyisége is elmarad a kívánatostól. A „felesleges diplomák” elleni retorikai hadjárat ellenére a felsőfokú végzettségűek aránya nálunk továbbra is az EU átlag alatt van (32, illetve 38 százalék a 35 év alattiak között), miközben a digitalizáció és az automatizáció miatt a világban halálra vannak ítélve az egyszerű mechanikus végrehajtásra alapuló szakmák, és egy ország gazdasági fejlődési potenciálját is az olyan kreatív készségek határozzák meg, amiket például a PISA is mér.

Minden tanterv, ami arra épül, hogy kövessük az egyszerű utasításokat, hogy megtaláljuk az egyetlen helyes választ, olyan feladatokra, munkakörökre készít fel, melyek el fognak tűnni.

– mondta előadásában Varga Júlia (szintén az MTA Közgazdaságtudományi Intézetéből). A probléma, hogy a magyar középfokú oktatási rendszer a maga szakképzés-mániájával éppen ezeket erőlteti.

Miközben a gimnáziumi létszámot megpróbálják csökkenteni, kivették a közoktatás-irányítás alól és az NGM alá vitték a szakképzést, ettől nem függetlenül háromra csökkentették a négyéves képzést a szakiskolákban, és durván levitték a közismereti tárgyak óraszámát. „A reformokat a német típusú duális képzéssel indokolták, de mire Németországban valaki belép a duális képzésbe, már több közismereti órát kap, mint a magyar gyerek a képzés legvégéig” – mondta Varga Júlia.

A kritikák szerint a szakiskolásokról gyakorlatilag lemondott a magyar oktatási rendszer – az irány hasonló a tan kötelezettségi kor 16 évre való leszállításához. „Ez azonban már nem csak a legalsó réteget érinti hátrányosan, hanem az alsó-középosztályt is”. A szakközépiskolák (akkor is, ha ezeket hivatalosan most már szakgimnáziumoknak hívják) rendszerének átalakítása, a természettudományos tárgyak durva és előkészítés nélküli óraszám-csökkentése és átalakítása tömegeket bocsát ki a munkaerőpiacra rosszabb képzettségi szinttel. Éppen azokat a rétegeket, akik leginkább az iskolától remélték korábban a felemelkedésüket, és nekik, Varga Júlia szerint, nem sok esélye lesz ilyen alapokkal a továbbtanulásra.

„Akik most szakgimnáziumba mennek, azok közül csak nagyon kevesen tudnak majd továbbtanulni, mert kevesebbet tudnak, mint egy gimnazista, és komoly problémáik lesznek a munkaerőpiacon. A szakiskolai és a szakközép átalakítása nagyon jelentősen fogja csökkenteni a magyar fejlődési kilátásokat és a benne tanulók életkilátásait.”

Vannak még hibák

A szakképzés lebutítása ráadásul ugyanabba az irányba mutat, mint az, hogy a tankerületek vezetői, az iskolák és a tanárok ebben a rendszerben egyszerű végrehajtók – mondják a Stádium 28 előadói. Ebben a rendszerben a szegényebb szülők gyerekei beszorulnak a helyi falusi iskolákba, ahol azután rosszabb oktatást kapnak rosszabb tanároktól. A rendszer egyszerre túlszabályoz, és képtelen csökkenteni az otthonról hozott különbségeket.

Az előadások után felszólaló Palkovics László államtitkár ugyan azt mondta, hogy majdnem mindennel egyetért az elhangzottak közül, de ebben nem volt számára sok újdonság, az viszont, hogy mi a teendő, továbbra sem evidens. Legnagyobb tapsot azonban Radnóti Sándor filozófus kapta, erre: „Nagyon örülök, hogy államtitkár lényegében mindennél egyetért, de akkor jó lenne tényleg ezekről beszélni, mert nagyon kezd elmenni ez a beszélgetés a ‘vannak még hibák…’ irányába. Végül Sipos Imre köznevelési államtitkár-helyettes szólalt még fel, aki arról az állításról akarta meggyőzni a jelenlévő akadémikusokat, hogy az iskolák szakmai autonómiájába a Klik-rendszerben sem szól bele senki, ezt azonban hitetlenkedő kacaj fogadta.

Címlap és borítókép: John Moore / Getty Images Hungary

Forrás: http://index.hu/tudomany/2017/02/28/az_iskolaigazgato_ma_nem_tobb_a_helyi_ikv_vezetojenel/

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Növeli a vetélés kockázatát a légszennyezettség

A Utahi Egyetem kutatói összefüggést mutattak ki a légszennyezettség és a vetélés fokozott kockázata között. …