2019. augusztus 26., hétfőMa Izsó napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 328,00 Ft | USD: 296,00 Ft | CHF: 300,00 Ft
2019.08.26. Izsó Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 328,00 Ft | USD: 296,00 Ft | CHF: 300,00 Ft
Kezdőlap / Tech / Démonokat ölni sose volt még ennyire jó

Hirdetés

Démonokat ölni sose volt még ennyire jó

Több mint tizenegy év telt el azóta, hogy megjelent a Devil May Cry sorozat negyedik része, ami bár harcrendszerében a tökéletességet közelítette, az összecsapott sztori miatt a rajongók szemében sosem lett akkora klasszikus, mint a legendás harmadik epizód.

Az évek során aztán a legtöbben mégis megtanulták értékelni, a kiadó Capcom ugyanis azóta csak egy, a Ninja Theory nevű fejlesztőgárdához kiszervezett rebootot szenvedett ki magából. Ez nem volt kifejezetten rossz, de a fanatikusok szemében még az általában a Capcom által is ignorált második résznél is gyengébb a renoméja, úgyhogy éppen ideje volt már annak, hogy végre méltó folytatást kapjon a széria.

Pont emiatt nem is bízták a véletlenre a dolgot: a projektre a Devil May Cry 3-ért is felelős Icunó Hideakit tették rá, a tavalyi E3-as bemutatóval pedig rövid úton elintézték, hogy mindenki fel is kapja a fejét a folytatás miatt. A Gamescomon volt lehetőségem kipróbálni a játékot, és abban már akkor biztos voltam, hogy jó lesz, de a Devil May Cry 5 végül messze túlszárnyalta minden várakozásomat.

Hirdetés

Húzz innen, démonkirály

A Devil May Cry-sorozat a legelső rész óta az egyik sarokköve a kaszabolós hack n’ slash játékoknak, ami annak fényében amúgy elég vicces, hogy az első részt eredetileg a Resident Evil negyedik részének szánták, de végül Kamija Hideki vízióját nem tudták összeegyeztetni a túlélőhorror koncepcióval. Visszatekintve ez persze egyáltalán nem volt baj, az Isteni színjátékból nagyon lazán ihletet merítő Devil May Cry ugyanis sikeres lett, kapott három folytatást, egy rebootot sőt, még egy animét is csináltak hozzá.

Az első három játékban elsősorban egy Dante nevű démonvadász kalandjait követhették végig a játékosok, aki jellemzően valahogy mindig ott kötött ki, hogy saját, Vergil nevű ikertestvérével harcolt, a negyedikben viszont Nero is bekerült a képletbe. Ezt azért érdemes kiemelni, mert az ötödik rész öt évvel a negyedik után játszódik, a fókuszban pedig ismét Nero áll, aki menet közben belevágott a démonvadász-bizniszbe, most pedig egy Urizen nevű démont akar megállítani, aki ültetett egy bazinagy fát Red Grave Cityben, ami az emberek véréből táplálkozik.

Nem egy korszakalkotó ötlet, de mindent kihoztak belőle, amit lehetett: a sztori szórakoztató, az átvezető videókat jó nézni, az pedig külön jót tett az egésznek, hogy rögtön az elején a dolgok sűrűjébe kerül a játékos, a küldetések során pedig szépen lassan rakja össze a kirakós darabjait. A történetvezetés és a karakterek valószínűleg önmagukban is elvinnék a hátukon a játékot, de az ötödik rész főleg azért teljesít megdöbbentően jól ezen a téren, mert a Capcom mindent megtett, hogy az összes régi fanatikusnak és a potenciális új rajongóknak is adjanak valamit:

  • Nero új társa, Nico öltözködésében, beszédstílusában és megnyilvánulásaiban is kísértetiesen hasonlít a Final Fantasy XV sokak szerint túlszexualizált autószerelőjére, Cindyre, csak mellé még tele van pimasz megjegyzésekkel is;
  • nagyjából mindenki visszatért valamilyen módon, aki számít, a játékban Dante és Nero mellett Lady és Trish is szerepelnek, Vergil is feltűnik a színen és van egy teljesen új játszható karakter is a Kylo Renre hajazó V személyében;
  • a fegyverek terén egyrészt előhúztak pár klasszikust – mint a harmadik rész Cerberus nevű, háromágú nuncsakuja, vagy Lady felturbózott rakétavetője, a Kalina Ann –, másrészt meg olyan egészen őrült ötletekkel gazdagították az univerzumot, mint a két karddá szétszedhető démoni motor (igen, tényleg van ilyen fegyver, Cavaliere a neve), meg a játékbeli fizetőeszközzel sáfárkodó Faust Hat, amihez kétségtelenül a játék legzseniálisabb jelenete kötődik (és aminek egyik képességével bármelyik ellenfél fejére lehet tenni egy cowboykalapot!!!);
  • és azt is érdemes kiemelni, hogy annak ellenére, hogy ez a játék is elképesztően komplex, és rengeteg gyakorlás kell ahhoz, hogy valaki tényleg jó legyen benne, ezúttal van egy ún. auto mode, amit bekapcsolva elég csak ész nélkül püfölni a gombokat a legmenőbb kombókhoz, úgyhogy ha valakinek egyáltalán nem fekszik a műfaj, de érdekli a történet, akkor sem kell feltétlenül lemondania a játékról.

Az i-re az teszi fel a pontot, hogy a Devil May Cry 5 az először a Resident Evil 7-hez használt RE Engine alatt fut, ami minden bizonnyal valami nagyon durva fekete mágia lehet, mert egyrészt akció közben és az átvezető videók alatt is eszméletlenül jól néz ki a játék – utóbbi esetben egyértelműen látszik, hogy rengeteg figyelmet szenteltek a digitális mozgásrögzítésnek, még a karakterek arcmimikája, meg a ruhájuk viselkedése is meghökkentően élethű –, másrészt meg a korábbi részekkel ellentétben PC-re is tökéletesen van optimalizálva.

Füstölő Szexi Stílus

Játékmenet terén az előző részhez képest nagyjából semmi nem változott meg: ezúttal is viszonylag zárt pályákon fogunk végigrohanni, ahol időnként lezárul előttünk az út, és addig nem mehetünk tovább, amíg meg nem öltük az összes démont, aki az utunkba kerül. Persze most sem pusztán az a cél, hogy túléljük a csatákat, hanem az, hogy mindezt

minél változatosabban tegyük, és közben lehetőleg azt is kerüljük el, hogy megüssenek minket.

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tech/godmode/2019/03/11/devil-may-cry-videojatek-teszt-capcom/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Megfilmesítik a Metro 2033-at

A Gazprom áll a projekt mögött, 2022-ben jöhet a mozikba. Nagy hírt kaptak a Dmitrij …