2019. december 6., péntekMa Miklós napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 330,00 Ft | USD: 297,00 Ft | CHF: 301,00 Ft
2019.12.06. Miklós Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 330,00 Ft | USD: 297,00 Ft | CHF: 301,00 Ft
Kezdőlap / Tech / A zseniális játék, ami nem lett az – Kritika a Death Stranding című videojátékról

Hirdetés

A zseniális játék, ami nem lett az – Kritika a Death Stranding című videojátékról

Ha valamiben játéktörténeti jelentőségű a Death Stranding, az a megjelenését megelőző pár év. Reklámszakokon kellene tanítani azt a kifinomult módszerességet, amivel a Sony és a Kojima Productions marketingesei a premierre az egekbe fokozták a játékosok várakozását. Ezt egyrészt azzal érték el, hogy ügyesen meglovagolták a játék vezető fejlesztője, Kodzsima Hideo nimbuszát, különös tekintettel arra a tényre, hogy Kodzsima az első játékát készítette most a Sonynál. (Előtte évtizedekig a Konami istállójában volt, amíg méltatlanul távoznia nem kellett a cégtől – az volt a fő bűne, hogy a sokadik Metal Gear-játék után már csinált volna valami mást is.) Másrészt azzal, hogy a játékból nagyon-nagyon lassan, a pszichológiai hadviselés határait súroló módon csepegtettek információmorzsákat, és amit csepegtettek, az sem állt össze egésszé. A Sony a 2016-os E3-on mutatta be a játék első trailerét, és öröm volt most visszaolvasni, pár millió gémerhez hasonlóan milyen értetlenkedéssel reagáltam akkor. Aztán eltelt három év, trailerek jöttek-mentek, és még az idei augusztusi Gamescomon is ott tartottunk, hogy

Hirdetés

mi a búbánat lesz ez a játék?

Mindez persze csak erősítette a játékokhoz művészetként hozzáálló Kodzsima képét. A sok nyitott kérdés és az, hogy tényleg korunk egyik legtehetségesebb fejlesztőjéről van szó, azt eredményezte, hogy a Death Stranding az elmúlt három év legjobban várt videojátéka lett. No, hát eljött november 8., a megjelenés napja, eddigre az Index sajtópéldányát már végig is játszottam – lássuk, mennyire ért fel az egyik leghájpoltabb játék a várakozásokhoz.

Make America United Again

Kezdeném azzal, ami engem legjobban meglepett: ha minimális módosítással is, de gyakorlatilag az összes korábbi trailer összes jelenete szerepel a játékban, még azok is, amik művészieskedő hangulatcsinálónak tűntek pár éve, a Death Stranding cselekménye végeredményben mégis koherens és érthető. Ez az előzmények után olyan bravúr, amiért a földig hajolok Kodzsima előtt; én nem gondoltam volna, hogy ki tudja dumálni magát abból a narratívacsapdából, amibe belenavigálta magát a trailerekkel, de sikerült neki. És úgy sikerült neki, hogy egy,

a hagyományos videojátékok kereteit erősen feszegető, izgalmas és érdekes világot teremtett.

Egy veszélyes és komor Földet, amiben egy Halálhullám nevű kataklizma összemossa a holtak és élők világát, és szétzilálja az emberiséget. Ebben a fantáziavilágban a Halálhullám óta rendszeresek az időzápor nevű anomáliák, ami gyakorlatilag pusztító csapadékot jelent: az időzáporok cseppjeitől minden öregszik és amortizálódik, az így megázott madarak gyorsan elpusztulnak, az emberek megráncosodnak és végül meghalnak, a tárgyak elkopnak, és gondolom az ingatlanárak is lemennek, ha a kötőanyagokban visszafordíthatatlan állagromlás következik be. Ennél nagyobb gond, hogy az élők világába odaátról átszivárogtak a partravetettnek (PV) nevezett lények, amik az időzáporokban éteri köldökzsinóron lógva lesnek az élőkre, áldozataikat túlvilági, kátrányszerű anyagba húzzák le, és a halottakat olyan nekrózissal fertőzik, ami nukleáris robbanáshoz hasonló jelenséghez (úgynevezett kiüresedéshez) vezethet.



19

Galéria: Death Stranding gameplayFotó: gamersyde.com

Magyarul is játszható

A Sony dicséretes módon az elmúlt években egyre több játékot magyarít, és a Death Stranding is magyar felirattal került a boltokba, pedig nem kevés szöveg van a játékban. Az ilyen lokalizációk általában villámtempóban készülnek, és ezúttal az eredmény kiemelkedik a videojátékos átlagból – ugyanakkor benne maradt elég sok magyartalanság (például „kulacs feltöltésre került”), tükörfordítás-gyanús furcsaság („halálos személyelhárító fegyver”) vagy éppen a ragozási különbségekből adódó szörnyszülött („kézbesíts Állomás Fő Gócvárostól Nyugatra részére”). Szóval nemcsak a játékhoz, de a magyarításához is kell némi elfogadó hozzáállás.

Szóval ahogy a cím is jelzi, a halál a Földön strandol, ennek megfelelően az emberiség maradéka védett bunkerekben, gócvárosokban él, és csak kevés, genetikai mutációval élő kiválasztott képes huzamosabb ideig létezni az időzáporban, ők is csak védőszerelésben, és persze a PV-kkel így is meggyűlik a bajuk. Ilyen ember a játék főhőse, Sam Porter Bridges is, aki az Egyesült Államok egykori területén leginkább azzal tölti napjait, hogy a bunkerek között szállít küldeményeket – gyógyszert, építőanyagot, ami éppen kell. Aztán, bár nem nagyon akarja, de kulcsfigurája lesz a Halálhullám elleni harcnak, aminek fő törekvése, hogy a különálló gócvárosokat egyetlen közös kommunikációs hálózatba kapcsolja össze. Ehhez viszont minden bunkert meg kell látogatnia, megküzdenie a bunkeren kívül élő fundamentalistákkal, csomagokat hozni-vinni. Közben néha találkozik érdekes figurákkal, néha rémálmok gyötrik, néha pedig segítségére vannak a Halálhullám utáni helyzethez alkalmazkodó új technológiák, amik közül a legfurcsább kétségtelenül egy tartályba zárt élő csecsemő, BB, aki képes érzékelni a körülötte levő PV-ket (tehát gyakorlatilag egy szörnyradar). Lehet, hogy ez már így elolvasva is sok, de tényleg minden összeáll, ha máskorra nem, a játék legvégére.

Hideojáték

Ugyanakkor legyen bármilyen pozitív is egy bonyolult történet megértésének élménye, egy összeállt sztori nem feltétlenül jó sztori. És itt Kodzsima be is gyűjtötte nálam az első fekete pontot azzal, hogy… hogy fullba nyomta a Kodzsimát. Érezni, hogy nem volt sok produceri kontroll fölötte, ő pedig a konamis évek után teljesen fel- és elszabadult.

A Death Stranding cselekménye ugyanis annyira émelyítő és túlcsavart, hogy a játék végére összeroskad a saját súlya alatt.

Kodzsima köztudottan Amerika-rajongó japán, ami például ott is tetten érhető, hogy játékaiban a hollywoodi közhelyek és sablonok találkoznak a japán játékokra jellemző, kevésbé feszes narratív megoldásokkal és szimbólummániával. A Death Stranding ennek kicsit az állatorvosi lova: egymást érik a fordulatok, a jelképek, a giccsbe forduló, melodramatikus jelenetek, míg végül egyszerűen túl sok lesz, a cselekmény pedig eközben olyan lassan bontakozik ki, hogy a játék végére már nem lehet megúszni azt, hogy pár szereplő óriásmonológokban magyarázza el a játékosnak, miről is szólt ez az egész.

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tech/godmode/2019/11/07/death_stranding_kritika_hideo_kojima/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

A felső kategóriába is elhozza az 5G-t a Qualcomm

Gamer változat is készült a Snapdragon 765-ből. A csúcskategóriás mobilokba szánt Snapdragon 865 mellett a …