2019. november 22., péntekMa Cecília napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 333,00 Ft | USD: 301,00 Ft | CHF: 303,00 Ft
2019.11.22. Cecília Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 333,00 Ft | USD: 301,00 Ft | CHF: 303,00 Ft
Kezdőlap / Sport / Egy hiányzó történet az 56-os olimpiai győzelemből

Hirdetés

Egy hiányzó történet az 56-os olimpiai győzelemből

Először Los Angelesben találkoztunk, az opera melletti elegáns étteremben. Domjánból is sugárzott az elegancia, csak bő hatvan évvel ezelőtti képeket láttam róla, de egy pillanat alatt felismertem, nem kellett kísérő, hogy az asztalához vezessen.

85 évesen egy pillanat alatt felállt, üdvözölt, és tele volt kérdésekkel. Rég volt ugyanis Magyarországon: sportról, politikáról, gazdaságról, újságokról, életről, vagyis mindenről érdeklődött. Az egykori társakról különösen részletesen. Udvariasan, kimérten, humorosan beszélt, a halat például nem ajánlotta az étlapról, mert elképzelni nem tudja, milyen az íze.

„Az öregség jele, hogy a fejem már sokszor nehezebb, mint a lábam.

Kihullanak a magyar szavak a fejemből. Nem felvágni akarok, hogy néhány szó angolul ugrik be, az itt töltött évek a hibásak.

Hirdetés

A feleségem meghalt, már vele sem tudok magyarul beszélni, de most legalább ebben az interjúban gyakorolni fogok. Hiszen az élet, a sport, a munka, az üzlet a gyakorlásról szól.”

-2033692195290562119 HUSZ4823

Fotó: Huszti István / Index

A Fővám tér közelében 1934. február másodikán született Domjánt 11 évesen vitte le az édesapja a Császár Uszodába, szobrászművész édesapja ugyanis ismerte Keserü Alajos olimpiai bajnokot (a 32-es pólócsapat tagja). Tudott már úszni, de nem jól, és valamiért azt gondolták, hogy a vízilabda lesz az ő sportja. Az apai megérzés helyesnek bizonyult, élvezett abban a közegben mozogni.

A Ferencvárosban kezdte a pályafutását, aminek akkor éppen Kinizsi volt a neve. Már az 1954-es Népsportban gyakran kiemelték gólerős játékát, 18 évesen már alapembere lett csapatának.

Mindaddig sok gimnáziumot megjárt, az egyikből például azért rúgták ki, mert a szenvedélyes horgász édesapja – otthon sem ettek halat – fogott egy törpeharcsát, ő bevitte az iskolába, a biológia tanárnő a csodás akváriumába helyezte, amire az felfalta az összes díszhalat. Rögtön mondták neki, másnap már ne menjen oda.

1954-ben a főiskolai világbajnokságon a győztes csapat tagja, a szovjetek elleni 5:2-es győzelemből két találattal vette ki a részét.

20 évesen nemcsak végigjátszotta a teljes szezont, hanem ő lett a gólkirály is.

Az 1955-ös Világ Ifjúsági Találkozón (VIT) mutatkozott be a válogatottban, augusztusban, Varsóban. Az első meccsen, a szovjetek elleni 5:3-as győzelemkor nem állították be, az NDK ellen (9:0) már ott volt a vízben.

  • Jeney – Domján, Gyarmati – Bolvári – Kanizsa, Kiss, Kárpáti

Gyarmati Dezső és Kárpáti György már akkor olimpiai bajnok volt, később még nyertek kettőt (1956, 1964), a nemzet sportolói lettek. Jeney László és Bolvári Antal kétszeres győztes (1952 és 1956), utóbbi idén januárban halt meg. Kanizsa Tivadar az új hullám tagja, ő 56 után 1964-ben állt még a dobogó tetején.

A házigazda lengyeleket 14:0-ra verte a magyar csapat, akkor már gólt is szerzett. „Az eredményekre már nem emlékszem, de nem csodálom, hogy ekkora lett a különbség. Nem volt erős az NDK, a lengyelek meg pláne nem, a mi csapatunk pedig roppant erős volt akkoriban is” – emlékszik vissza.

Domján összesen négyszer volt válogatott, pedig a jövő egyik legnagyobb tehetségének tartották, volt olyan megállapítás, hogy majd ő, Zádor Ervin és Mayer Mihály nélkül elképzelhetetlen lesz a magyar csapat következő évtizede. 1956-ban úgy látszott, hogy hiába a gólkirályi címe, nem lesz ott a csapatban.

A kép amely bejárta a világot: a vérző fejű Zádor Ervint az egyik melbourne-i rendező segíti ki a medencéből. Forrás: Nemzeti Sport, 1999. július / Arcanum adatbázis

A kép amely bejárta a világot: a vérző fejű Zádor Ervint az egyik melbourne-i rendező segíti ki a medencéből. Forrás: Nemzeti Sport, 1999. július / Arcanum adatbázis

Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár

„A válogatott társak október végén már útra keltek, mi később, novemberben indultunk utánuk Szívós Istvánnal. Szó volt arról, hogy a világcsúcstartó futó, Iharos Sándor is velünk jön, de végül nem jött. A Hold utcából indult a busz, egy rokonom is segített abban, hogy a csapat után menjek, de későbbi feleségem, Szőke Kati is kijelentette, ha én nem utazom, akkor ő sem. Kati 4 évvel korábban már kétszeres olimpiai bajnok volt, odafigyeltek a szavára. Emellett a társak is úgy gondolhatták, hogy a segítségükre lehetek.

Annyira nem lehettem rossz játékos, hogy miattam veszítsenek. Jól úsztam, akkoriban még nem volt ez a tülekedés a kapu előtt. November ötödikén találkoztunk a többiekkel Prágában, néhány nap múlva pedig elindultunk Ausztráliába,

jó sokszor átszálltunk, Saigon, Bangkok is a megállók között volt, és Darwin is, ami már Ausztrália. Bitang egy hely volt. Árnyék sehol, csak a kegyetlen poros meleg, a mérges kígyók és más állatok miatt cölöpökre építkeztek. Akkor még csak egyszerű megfigyelő voltam, egyszerű pesti joghallgató, és álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer az épületek jelentik majd a megélhetésemet.”

Reménykedett benne, ha már a csapat után mehetett, játszani is fog, határozottan cáfolta, hogy nem edzett volna rendesen. Neki is ugyanott jártak a gondolatai, ő is végigcsinálta a vízben a gyakorlatokat, a felkészülés befejező részét, bajnok szeretett volna lenni, ahogy mindenki más is.

A kapitány, Rajki Béla rokonszenvét viszont nem sikerült elnyernie, de ezért nem okolja a szakembert. Rajki testvére, László (becenevén Csipi) volt a Fradiban az edzője, de a két ember teljesen más világ. Amíg az egyikkel remekül kijött, a másikkal sehogysem.

Az 52-ben győztes Martin Miklós és ő végül nem jutottak szóhoz az egész olimpia alatt, így nem mondhatja el magáról, hogy olimpiai bajnok. Az áprilisban meghalt, már 1952-ben győztes Martinnal a tribün alatt ültek a kispadon.

„Nekem nem fájt ez, és ennyi év után nincs jelentősége. Bár akkor sem volt. Az én csodás feleségem már kétszeres olimpiai bajnok volt úszásban, neki az édesapja, Homonnai Márton szintén kétszeres győztes, vízilabdában. Egy családba talán ennyi bajnok elég is. Nem szenvedtem lelkileg, Rajki hozott egy döntést, el kellett fogadnom. A csapat legnagyobb szurkolója voltam,

emlékszem az érzelemmel, olykor utálattal teli szovjetek elleni meccsre. Volt, aki a kézfogás után elfordult és köpött egyet, mert […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/sport/vizilabda/2019/11/10/domjan_arpad_vizilabda_1956_tartalek_szoke_kato/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Mindig alázatos voltam, csak ezt nem értették meg

Mindig alázatos voltam, csak ezt nem értették meg

A Tottenham Hotspur szerdán bejelentett új edzője, José Mourinho megtartotta első sajtótájékoztatóját új klubjánál. A …