2018. december 16., vasárnapMa Etelka napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 323,00 Ft | USD: 286,00 Ft | CHF: 287,00 Ft
2018.12.16. Etelka Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 323,00 Ft | USD: 286,00 Ft | CHF: 287,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Aki szerette Forrest Gumpot, az olasz testvérét is a szívébe zárja – Kritika Alice Rohrwacher A szent és a farkas című filmjéről

Hirdetés

Aki szerette Forrest Gumpot, az olasz testvérét is a szívébe zárja – Kritika Alice Rohrwacher A szent és a farkas című filmjéről

“Nem megy keresztül változáson, nem válik jóvá, mert a film elejétől a végéig jó. Még egy folyamatosan változó világban sem tud változni, hiszen ilyen már az idők kezdete óta, és ilyen is marad örökre” – mondta néhány hónapja egy interjúban Alice Rohrwacher legújabb filmjének reneszánsz műalkotásokat idéző főhőséről, Lazarróról.

Az olasz és német felmenőkkel rendelkező rendező nem ismeretlen a művészfilmrajongók előtt: 2014-ben a zsűri nagydíját (Grand Prix) vitte haza Cannes-ból a Csodák című filmjével, idén pedig ugyanitt a legjobb forgatókönyvnek járó díjat kapta meg A szent és a farkas című alkotásával, megosztva a filmezéstől eltiltott iráni rendező, Dzsafar Panahi Három nő című filmjével, amiről itt írtunk. Sőt, nemrég a Volt egyszer egy Vadnyugat, A párduc és a 8½ színésznője, Claudia Cardinale is a legtehetségesebb olasz rendezők egyikeként beszélt róla az Indexnek adott interjújában.

A 35 éves Alice Rohrwacher harmadik nagyjátékfilmes rendezését megtörtént események ihlették, a filmes még középiskolásként olvasott egy cikket az egyik újságban, ami egy olasz dohányfarm lényegében éhbérért dolgoztatott, feudális körülmények között tartott lakóiról szólt. Ami a nyolcvanas évek első felében a legtöbbek számára csupán egy sajtóban megjelent, rövidke hír volt a sok közül – amit másnapra valószínűleg sokan el is felejtettek –, az Rohrwacher számára valami egészen mást jelentett: ő a többséggel ellentétben nem tudott túllépni az olvasottakon. Olyannyira nem, hogy már külföldön is jegyzett rendezőként filmet készített a kihasznált emberek drámájából.

Hirdetés

A modern kori rabszolgaság egyébként ma sem ismeretlen Olaszországban, tavaly például a Guardian hozott le egy rettenetes olvasmányt azokról a Romániából érkezett női vendégmunkásokról, akik azért jöttek, hogy az olasz mezőgazdaságban vállaljanak munkát, de rövidesen a munkaadóik által kizsákmányolva, gyakran bántalmazva, illetve megerőszakolva kellett folytatniuk életüket.

Az emberek olyanok, mint az állatok. Ha szabaddá tesszük őket, tudatosítjuk bennük szolgalétüket

– mondja ki a film talán legantipatikusabb mondatát a történet antihőse, Alfonsina de Luna márkinő is, akinek isten háta mögötti birtokán, a külvilágtól elzárva és a munkatörvényekről mit sem sejtve dolgoznak ezek a szerencsétlen emberek. Közéjük született – a jó ég tudja, kinek a gyerekeként – az együgyűnek tartott, de csupaszív Lazarro, a szerencsétlenek közt is legszerencsétlenebb, még a nyomorban élő sorstársai által is kihasznált, jóságos fiatalember.

A szent és a farkas

 

Index.hu: 7,5/10

IMDb: 7,6/10

Rotten Tomatoes: 91°%

Guardian: 4/5

IndieWire: B+

A tiszta tekintetű, külsőre leginkább talán Michelangelo Dávid-szobrára emlékeztető fiú a filmben soha nem mond nemet, minden rábízott feladatot készséggel és becsülettel végez el, amivel a környezete persze randán vissza is él. A főszereplőt megtestesítő Adriano Tardiolónak egyébként ez az első filmje, egy interjú szerint először el sem akarta vállalni a szerepet, hiszen a rendező és csapata lényegében csak úgy rátalált az akkor 18 éves fiúra az iskolája osztálytermében. Bár korábban semmi köze nem volt a színészethez, azonnal tudták, hogy őt keresik. Tardiolo végül belement a játékba.

Lazarro megszokott, a néző számára kortalannak tűnő világát végül a márkinő fiának felbukkanása forgatja fel. A két fiú idővel különös barátságot köt, de az elkényeztetett Tancredinek nem igazán tetszik a nagyvárostól távoli élet, ezért eltűnését rablásnak álcázva próbál meg kiszabadulni a számára élhetetlen világból, ami Hélène Louvart képein tényleg úgy fest, mint ahol már jóideje megállt az idő. A hatást még tovább erősíti, hogy a filmet 16mm-es kamerával rögzítették.

Majd Lazarrót és sorstársait váratlanul arcul csapja a valóság.

Tardiolo egyébként valóban telitalálat a szerepre: mivel nem profi színész, nem brillírozik, lényegében alig játszik, tényleg csak magát adja Lazarróként is. Manírmentesen, zsigerből hozza ezt a végtelenül jámbor, Forrest Gump-szerű karaktert, akinek önzetlen jóságán lépten-nyomon megesik a szívünk. Rohrwacher lényegében Lazarro kristálytiszta tekintetével tart tükröt elénk, és mutatja meg, hogy milyenek is vagyunk mi, emberek – függetlenül az anyagi helyzetünktől, a kortól, amelyben élünk, vagy a társadalmi struktúrától.

Alice Rohrwacher néhány kérdést ugyan nyitva hagy, és nem feltétlenül jó értelemben, de összességében tudja, mit akar: egy ízig-vérig európai filmmel az orrunk alá dörgölni, hogy milyenek vagyunk, hogyan bánunk a köztünk járó szentekkel, a tisztaszívűekkel, és hogyan használjuk ki a jóságukat, önzetlenségüket. Hogy nem szívesen nézünk bele ebbe a tükörbe, az már igazán nem az ő hibája.

(Borítókép: Cirko Film)

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Forrás:
https://index.hu/kultur/cinematrix/2018/11/14/a_szent_es_a_farkas_alice_rohrwacher_film_kritika/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

 Megújult Szentendrén a Kmetty Múzeum

Megújult Szentendrén a Kmetty Múzeum

Szentendre főterének emblematikus épületében, egy XVIII. századi kereskedőházban nyílt meg 1981-ben a Kmetty Múzeum, amely …