2019. május 19., vasárnapMa Ivó, Milán napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 325,00 Ft | USD: 291,00 Ft | CHF: 288,00 Ft
2019.05.19. Ivó, Milán Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 325,00 Ft | USD: 291,00 Ft | CHF: 288,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / A lakótelep néha westernfilmmé változott – Az én városom: Szombathely (Prieger Zsolt)

Hirdetés

A lakótelep néha westernfilmmé változott – Az én városom: Szombathely (Prieger Zsolt)

“Elég József Attilás, nem?” – kérdezi Prieger Zsolt, miközben egy elhagyatott, szürke utca irányába mutat a vonat ablakából. Az Anima Sound System alapítója nem véletlenül lágyul el az ismerős házakat látva, ezen a környéken éltek ugyanis a nagyszülei, így kissrácként gyakran vakációzott itt.

Mialatt a vonat befut a szombathelyi állomásra, a szerelvényünk elhalad egy gyalogos vasúti felüljáró alatt, ami szintén rengeteg emléket hív elő Priegerből, aki vasutas nagyapjával akkoriban gyakran bámulta onnan az alattuk elrobogó vonatokat.

„Máig tisztán él a fejemben a kép, ahogy a vonatok elhúznak a lábaim között. Nekem ez akkoriban olyan élmény volt, mint lenézni a Brooklyn hídról.” Mivel a sínek fölötti híd vezetett arra a kolóniára, ahol a vasutascsaládok, így a nagyszülei is, éltek, gyerekként Prieger Zsolt gyakran közlekedett azon. „Nagyapámmal közös programunk volt, hogy esténként elmentünk a hírlapért, de az újság valójában csak egy alibi volt, igazából csak össze akart futni kicsit a vasutas cimborákkal. Útközben gyakran megálltunk ezen a felüljárón, és csak lestük a vonatokat” – emlékszik vissza.

Hirdetés

Az én városom

Mi is ez pontosan? Alternatív helyi idegenvezetés. Vidéki vagy vidékről indult zenekarokkal, zenészekkel mászkálunk, kocsmázunk, beszélgetünk a szülővárosukban, vagy a helyen, ahol éltek vagy élnek. Közben elmondják, hol voltak az első próbáik, hol szórakoztak, milyen tereken, padokon lógtak, milyen környezet ihlette az első számokat, finoman fűszerezve némi nosztalgiázással, illetve gyaníthatóan néhány régi bebaszós sztorival. A cikksorozat előző és egyben első részében a Slow Village szólóban is ismert tagja, Gergály Norbert, azaz Goulasch, vezetett minket körbe Zalaegerszegen.

„A nagyapám vérbeli vasutas volt, aki mozdonyvezetőként már a világháborúban is csapatokat szállított. Később amerikai fogságba esett, három évet töltött a bajorországi Pockingban. Ebből a házból ment el, és ide is tért vissza nagyanyámhoz.” A gyerekkori nyarak emléke közben rengeteg élményt hív elő a nagymamáról is: mint mondja, neki köszönheti például a zene szeretetét, Erdély és a tradíciók tiszteletét, tőle kapta az első feszületét, ugyanakkor tőle jött az avantgárdra való fogékonysága, illetve ő ágyazott meg a benne élő punknak is.

Rengeteget tanultam tőle. Ha rosszul válaszoltam a Ki nyer ma? Játék és muzsika 10 percben feladványaira, rendszeresen jött a kőkemény letolás és kioktatás. Én meg ott szégyenkeztem kisgyerekként, hogy nem ismertem fel Donizetti valamelyik művét.

Mialatt a vágányzár miatt csúszó fotósunkra várunk, a Fő tér egyik vegán éttermében ütjük el az időt, ahol a zenészként és újságíróként egyaránt aktív Prieger egy sütőtökös rizottó felett elmondja: bár már évek óta nem fogyaszt húst, botladozó vegánnak tartja magát, aki simán megbocsát magának, ha a nagy rohanásban nagy ritkán becsúszik valami sajtos vagy tojásos cucc is. 

A Derkovits-lakótelep néha westernfilmmé változott

„Nekem a Derkovits-lakótelep olyan, mint Petőfinek Kiskőrös” – mondja aztán Prieger, miközben a város híres szülöttéről, Derkovits Gyula festőművészről és grafikusról elnevezett lakótelep felé tartunk. A csapatunk ekkora már kettőről négyfősre bővült: időközben nemcsak Németh Peti kollégánk csatlakozott hozzánk, hanem a helyi sofőrünk, Hufi, azaz Hufnágel Szabolcs is, aki a szombathelyi Végállomás klub programszervezője is egyben. A Derkovits-lakótelep egyrészt számos fontos szombathelyi zenekar otthona volt (a Derkovbois például még a nevét is innen kapta), másrészt pedig itt, közvetlenül a Derkovits Gyula Általános Iskola szomszédságában nőtt fel Prieger Zsolt.

5K8A5792

Fotó: Németh Sz. Péterh

„Apám balatoni srác volt, aki később orvosnak készülő medikusként ismerkedett meg anyámmal, a kórház legszebb ápolónőjével. Börtönorvosként különböző éjszakai falcolások, penge- és késlenyelesék specialistája lett, idegi ziláltságát pedig irodalom- és sportrajongásával gyógyította. Gyerekkoromban nem csak az iskolai kötelező olvasmányokat kellett elolvasnom, ő is jelölt ki számomra műveket, így már általános iskolás koromban német és orosz klasszikusokat forgattam” – meséli Prieger, aki furcsamód nem gyűlölte meg az olvasást, hanem valódi irodalomrajongó lett. Jelenleg irodalom-, nyelvtan- és etikatanárként is próbálja átadni a könyvek és a betűk szeretetét.

Egy kívülállónak ez csak egy egyszerű komcsi lakótelep, számomra azonban vérre menő indiánozások és focizások színhelye volt. Akkora Winnetou-lázban égtünk, hogy egy-egy kés olykor valamelyikünk vádlijában végezte – ezeket többnyire apám távolította el. De ide kötnek az iskolai keservek is. Annyira közel laktunk az iskolámhoz, hogy ha véletlenül otthon felejtettem valamit, gond nélkül haza tudtam szaladni érte. A lépcsőházunk közelebb volt az osztályteremhez, mint a tornatermünk.

A négyemeletes panel természetesen még ma is áll, szerencsénk volt, hogy sikerült bejutnunk az épületbe. Prieger izgatottan, kettesével véve a fokokat lépdel felfelé a lépcsőkön, mintha még ma is ugyanaz az indiánosdit játszó kisfiú lenne, aki több mint negyven évvel korábban szaladgált itt. Ám a negyedik emelet növényekkel díszített lépcsőfordulójához érve váratlanul megtorpan, ez volt ugyanis a gyerekkori gombfocizásainak állandó helyszíne – és a labdák ugyan néha zuhantak néhány emeletnyit, a mérkőzéseket ez csak nagyon rövid időre szakította meg. Majd amikor a régi lakás ajtajához ér, a szemei megtelnek könnyekkel. „Vagy negyven éve voltam itt utoljára!” – kiált fel örömében. Vele együtt hatódunk meg mi is.

5K8A5826

Fotó: Németh Sz. Péter

Az Anitánál nem csak fagylaltozni lehetett

A rendhagyó szombathelyi városnézésünk során felkeressük a legendás Anita presszót is, ahol Prieger élete első – emlékei szerint: üdítően vizes – fagylaltját nyalhatta el. Akkoriban még ötven fillérbe került egy gombóc csokoládé vagy vanília, így egyetlen anyutól kapott forint neki és testvérének, az Animában szintén zenélő Prieger Szabolcsnak is elég volt egy szép délutánhoz. Később itt, az épület aljában találkoztak a hírhedt derkovitsi bandák is, hogy aztán bevegyék a szombathelyi éjszakát. Ottjártunkkor azonban a Haladás és a Puskás Akadémia FC aznapi meccsére hangolnak többen is a presszóban. (A szombathelyiek végül 3-0-ra verték el a felcsútiakat.)

A szomszédos újságos szintén nagy jelentőséggel bír: Prieger itt vásárolta élete első francia focimagazinját (Pelével a címlapon), de olyan is előfordult, hogy egy egész osztálynyi fiú dobta össze az itt fellelhető, „lenge öltözetű NDK-s hölgyek” képeit tartalmazó sajtótermékek árát. A labdarúgás egyébként máig kiemelten fontos szelete Prieger érdeklődési körének. „Egy futballmeccs számomra olyan, mint egy rockkoncert: sok ember együtt, egy helyen, egy közös célért, miközben önmagukból kivetkőzve művészi akciókat néznek. Számomra ugyanis a foci nem sport, hanem költészet! Egészen eksztatikus élmény mindezt egy stadionban átélni.”

A foci erőszakos részét kicsit sem tartja érdekesnek, a művészi oldalát viszont valósággal csodálja. „A focihuliganizmus csak nagyon rövid időre szippantott be, egyszer-kétszer megkergettek a rendőrök, például miután egy alkalommal Mészöly Kálmán felé köptem” – vallja be becsületesen. Prieger három kedvenc klubcsapata egyébként az Ajax, a Barcelona és az Újpest, az egyik legnagyobb álma pedig a napokban történtek ellenére is az, hogy az Ajax és a Barcelona egyszer egymás ellen játsszon BL-döntőt. Mikor rákérdezek, hogy mit csinálna, kinek szurkolna, ha ez egyszer összejönne, csak annyit felel: „Semmit. Csak hátradőlnék, és élvezném a labdarúgás szépségét. Olyan lenne, mintha elmennék az Ermitázsba, a Pradóba vagy a Louvre-ba.”

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/zene/2019/05/15/az_en_varosom_prieger_zsolt_szombathely_mi_videkunk_vas_megye/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

 22 ezer dollárért kelt el egy papírtányér, amelyre Kurt Cobain felírt egy setlistet

22 ezer dollárért kelt el egy papírtányér, amelyre Kurt Cobain felírt egy setlistet

Színes-híresség-zene-aukció-USA Tízszeres áron kelt el egy papírtányér, melyre Kurt Cobain írt egy koncert előtt New …