2020. január 29., szerdaMa Adél napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 337,00 Ft | USD: 306,00 Ft | CHF: 314,00 Ft
2020.01.29. Adél Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 337,00 Ft | USD: 306,00 Ft | CHF: 314,00 Ft
Kezdőlap / Külföld / Mi a fene történt Nagy-Britanniában?

Hirdetés

Mi a fene történt Nagy-Britanniában?

Három és fél évvel ezelőtt, amikor a britek megszavazták, hogy kilépnek az Európai Unióból, a kontinens maradék része hátrahőkölve hüledezett, hogy mit csinálnak ezek a hülyék.  

Hirdetés

Azóta eltelt három és fél év, és a brexit mint folyamat egy teljes politikai komédiába fulladt, miután kiderült, hogy kilépni nem is egyszerű, nem is jó, és egyes vetületeiben meg kifejezetten fából vaskarika.

Ennek ellenére csütörtökön a britek még egyszer nagy többséggel megszavazták a brexitet.

Legalábbis nehéz máshogy értékelni, hogy a brexit véghezvitelével kampányoló Boris Johnson miniszterelnök vezette Konzervatív Párt hatalmas választási győzelmet aratott a brit parlamenti választásokon, miközben a fő ellenzéki erő, a Munkáspárt összezuhant, a bentmaradáspárti Liberális Demokraták pedig törpepárt maradtak.

Ezzel nagyjából biztossá vált a brexit, bár a pontos részletekről további, problémásnak ígérkező tárgyalások kezdődnek majd jövő tavasszal. A piacok (egyelőre) örülnek az eredménynek, a baloldal romokban, az okokról pedig vélhetően hónapokig vitatkoznak majd a brit és nemzetközi sajtó véleményoldalain, bár Johnson sikerének főbb okai azért nagyjából láthatók. Az már annál kevésbé, hogy a jövőben hogy lesz képes egyben tartani a számos ellentmondásra épülő választási koalícióját.

Áttörték a vörös falat

A Konzervatív Párt országosan a voksok 43,6 százalékát kapta, a kizárólag egyéni körzetekben választott, egyfordulós voksoláson ezzel 364 képviselői helyet szerzett a 650 fős parlamentben. A Munkáspárt ezzel szemben 32,2 százalékkal 203 mandátumra volt jó, 59 helyet vesztett az előző, 2017-es választás óta, szemben a toryk 47 helyes pluszával.

A Skóciát letaroló (országosan mindössze 3,9 százalékot szerző) Skót Nemzeti Párt 13 hellyel növelte frakcióját, és 48 mandátumot szerzett, a brexitellenes Liberális Demokraták népszerűsége viszont hiába ugrott meg a nyáron, decemberre visszaestek, és 2017-hez képest egy helyet veszítettek, mindössze 11 képviselőjük lesz a parlamentben. A Zöldek mindössze 2,7 százalékot kaptak, a jelek szerint tiszavirágéletű Brexit Párt 2 százalékot, előbbinek ezzel egy mandátuma lett, utóbbi nem jutott be. A részvétel 67,3 százalék volt.

Hogy mennyire súlyos a konzervatívok győzelme, azt a “vörös fal” áttörése jelzi a legjobban. Ez a megnevezés a Munkáspárt hagyományos hátországát jelenti az ország középső és északi részén, olyan területeket, ahol évtizedek óta nem választottak tory képviselőt. 

Csütörtökön egy sor ilyen munkásosztálybelinek tartott körzetben nyertek a konzervatívok, köztük egykori északi bányavidékeken, ahol mindig is utálták a torykat (különösen mióta Margaret Thatcher szétverte a szénipart), és olyan jelképesnek számító körzetekben, mint Tony Blair munkáspárti exkormányfő és Tom Watson nemrég távozott munkáspárti alelnök egykori választókerülete. A párt egy veterán képviselője, a 87 éves egykori bányász Dennis Skinner például 49 év után bukta el körzetét; volt, ahol 18 százalékpontot javítottak a toryk a legutóbbi, 2017-es választás óta.

Megdolgozta a munkásokat

Ez részben Boris Johnson stratégiájának sikerét jelzi. Johnson kifejezetten rossz megítélésű jelöl volt, pártja támogatottsága is alig nőtt (2017-hez képest 1 százalékponttal), és a brexit sem lett népszerűbb (nagyságrendileg ma is a brit társadalom fele-fele támogatja és ellenzi). Viszont a brexitpártiakat sikerült a korábbiaknál nagyobb arányban a toryk oldalára állítania, amihez az kellett, hogy Johnson alatt

a hagyományosan elitista, piacpárti Konzervatív Párt elkezdett élénkebben nyitni brexitpárti munkás rétegek felé:

részben a közszolgáltatások javításának és a gyengélkedő ipari szektorok megsegítésének (hagyományosan baloldali) ígéretével, a klasszikus rendpárti szlogenekkel és a bevándorlással szembeni félelmek felkorbácsolásával sikeresen lenyúlta a Munkáspárt bázisának egy számottevő szeletét. Végső soron azt a receptet követte, amellyel a republikánus Donald Trump győzni tudott az Egyesült Államok hagyományosan demokrata párti iparvidékein. 

A brexit és Trump sikerét sokan a lecsúszó munkásrétegek elittel (illetve kölcsönös)  szembeni bizalomvesztésével azonosították. A The Economist ezzel szemben azzal érvel, hogy a brit szavazóknak a gazdasági helyzet helyett meghatározottabbá vált a kulturális háttér; más szóval egy jelentős réteg élesen elutasítja a baloldal és a jobbközép egyre liberálisabb társadalmi elképzeléseit.

Johnsonnak a gazdasági és kulturális félelmek felkorbácsolásával és az azokra adott populista válaszaival sikerült egy meglepően tág, gazdag-szegény, munkás-elit választási koalíciót összehoznia. Bár a kalandos úton az ország élére került brexitpárti miniszterelnököt sokan hajlamosak politikai bohócként kezelni, a jelek szerint alulbecsülték őt és a mögötte álló cinikus konzervatív stratégiákat.  

Volt nagyobb bohóc

Az eredmény másik potenciális fő magyarázata a Munkáspárt saját kálváriája. A baloldal a modern brit politikatörténet legnépszerűtlenebb vezetőjével vágott neki a választásnak: a Jeremy Corbyn munkáspárti pártelnököt támogatók aránya felmérések szerint 2019 során végig 20 százalék körül mozgott, miközben az őt elutasítóké 60 százalék körül. 

A neomarxista Corbyn mindig is megosztó személyiség volt. A párt mérsékelt szárnya 2015-ös megválasztása óta ekézte, és többször megpróbálta elmozdítani, sikertelenül. Jellemző, hogy a 2016-os brexit-népszavazás után indított bizalmatlansági indítványt a parlamenti frakció 172 tagja támogatta és csak 40 ellenezte; ám nem sokkal később Corbynt a párttagság 60 százaléka választotta újra. Emögött az újbaloldali Momentum mozgalom (ennek semmi köze a magyar Momentumhoz) aktivistahálózatának és a szakszervezeteknek a támogatása állt. Ők azt hirdették, hogy a Munkáspártnak fel kell hagynia a Tony Blair alatti piacbarát centrista politikával, és vissza kell térnie baloldali gyökereihez. 

Ez sikerült, azonban a hatalomtól ezzel csak messzebb kerültek. Kommentátorok hosszú sora értékelte a párt vereségét a balos fordulat bukásaként, azzal érvelve, hogy a brit választóknak túl radikális volt az államosítást, állami lakásépítést, a gazdagok megadóztatását, a közszféra béreinek jelentő emelését, ingyen internetet és oktatást hirdető programja. A balközép kommentárok szerint ha nem is az ígéretek “radikalizmusával” volt a baj, de tény, hogy túl sok mindent beígértek, ami már kicsit sok volt a választóknak.

Eközben a Munkáspártot és magát Corbynt is végig az antiszemitizmus vádja kísérte a kampányban, és a bírálatokra nem tudtak megnyugtató választ adni. Corbyn pedig arra sem számíthatott, hogy karizmája majd kisegíti a belső és külső támadások közepette, hiszen a néhány hangos kivételtől eltekintve nem a nagypofájú tagjairól híres brit parlament hagyományosan egy legsótlanabb figurája.

A brexitről is beszélhettek volna

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kulfold/2019/12/13/boris_johnson_valasztas_brexit_tory_konzervatjv_part_gyozelem_jeremy_corbin_munkaspart_miert_nyert_johnson/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Ellátási káosz van Vuhanban

Ellátási káosz van Vuhanban

A független újságírás azt jelenti, hogy szabad világban élünk. Támogass te is! Hosszú kórházi sorok, …