2019. június 25., keddMa Vilmos napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 324,00 Ft | USD: 284,00 Ft | CHF: 291,00 Ft
2019.06.25. Vilmos Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 324,00 Ft | USD: 284,00 Ft | CHF: 291,00 Ft
Kezdőlap / Gazdaság / Ebédidőben abbahagyták a hírhedt egységben az adatlopást, egy óra múlva folytatták

Hirdetés

Ebédidőben abbahagyták a hírhedt egységben az adatlopást, egy óra múlva folytatták

Azt eddig is lehetett tudni, hogy Kína bámulatos fejlődésének integráns része a külföldi cégek szellemi tulajdonának eltulajdonítása, magyarul az ipari kémkedés és technológialopás. Ez ugyan a világ más országaiban sem ismeretlen dolog, de az ismert bizonyítékok fényében úgy tűnik, Kína kiemelkedően aktív e téren, és már-már gazdasági stratégiája rendszerszintű részeként tekint a dologra.

Ha viszont lehet hinni az amerikai közszolgálati NPR rádió és PBS tévécsatorna tényfeltárásának, akkor ehhez nemcsak a kínai cégek agresszivitása és a technológialopás jogi és adminisztratív állami támogatása kellett, hanem az amerikai cégek pénzéhsége is. 

A technológialopás áldozatává vált amerikai cégek a profit reményében nemhogy szemet hunytak a kínai hekkelés fölött, egyenesen ők voltak azok, akik megakadályozták, hogy az amerikai kormány fellépjen ellene, mivel attól tartottak, hogy ezzel magukra haragítanák Kínát, és kevesebb pénzt tudnának csinálni a világ leggyorsabban bővülő piacán.

Hirdetés

De nem csak az amerikaiak taktikázták el magukat, európai cégekre is igaz, hogy a kínai piac hívószava miatt megfeledkeztek a potenciális veszélyekről. Most viszont ugyanezek a cégek már futnak a pénzük után: a Fehér Ház szerint az Egyesült Államok évi 57 milliárd dollárt bukik a kínai technológialopáson, de az Európai Unió is egyre inkább félti magát.

Gyertek, lopjatok

Az NPR és a PBS az ügyre rálátó amerikai tisztviselőkkel készített interjúk alapján jutott arra, hogy hiába nyílt titok már vagy jó két évtizede a kínai cégek technológialopása, három egymást követő amerikai kormány sem tett sokat a dolog ellen, nagyrészt pont az áldozatok ellenkezése miatt. 

David Hickton korábbi szövetségi ügyész, a Pittsburgh-i Egyetem kiberbiztonsági intézetének vezetője például azt mondta, az amerikai hatóságok gyakorlatilag élő egyenesben nézték, ahogy a kínai Népi Felszabadító Hadsereg hírhedt (bár hivatalosan nem létező) 61398-as egységének tagjai sanghaji főhadiszállásukról betörtek egyes amerikai cégekhez, letöltöttek minden információt, amit tudtak, aztán kínai idő szerint ebédidőben eltűntek, majd az ebédszünet végével onnan folytatták, ahol abbahagyták.

Azonban ezen esetek egyikéből sem lett nagy ügy. Az NPR és a PBS forrásai szerint azért nem, mert az érintett cégek attól tartottak, ha feljelentik a kínaiakat és bíróságra mennek, feketelistára kerülnek Pekingben, és kiszorulhatnak a kínai piacról. Ezzel pedig sokmillió, -milliárd dolláros bevételtől esnének el. Ugyanezek a vállalatok még azt sem engedték, hogy a kínai amerikai kereskedelmi és iparkamara felszólaljon az érdekükben, és politikai napirendre tűzze a kérdést.

Azt hitték, nem lesz baj

A látványos konfrontáció nem csak azért maradt el, mert a cégeket kizárólag a rövid távú profit ígérete érdekelte. Az utóbbi évekig elég kitartó volt a hit mind a kormány, mind az üzleti szféra részéről az Egyesült Államokban, hogy Kína egyrészt technológiailag nem jelent kihívást, másrészt idővel úgyis megváltozik majd. 

Kína megváltozását részben arra a régi, és mára egyre távolabbinak tűnő elképzelésre alapozták, hogy a gazdagodó kínai középosztály idővel politikai jogokat fog követelni magának, ennek folyományaként pedig Kínából is demokrácia lesz. Részben pedig arra, hogy ahogy fejlődik, Kína úgy lesz kénytelen egyre inkább enyhíteni az állam gazdasági szerepét, szabadjára engedni a piaci folyamatokat, és nyugatias gazdasági versenyszabályokat bevezetni; ebből pedig a nyugati cégek is profitálni fognak.

Laptopot mustrál egy látogató a 9. Nemzetközi High-Tech Kiállításon, Pekingben, 2006-ban. A kiállításon több mint kétezer bel- és külföldi cég vett részt.

Laptopot mustrál egy látogató a 9. Nemzetközi High-Tech Kiállításon, Pekingben, 2006-ban. A kiállításon több mint kétezer bel- és külföldi cég vett részt.

Fotó: Guang Niu / Getty Images Hungary

A liberalizáció fontos jelének vették Washingtonban, amikor Peking 2001-ben csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO). Ennek érdekében a kínai vezetés kénytelen volt sok területen liberalizálni a gazdaságot, és elfogadni a világszervezet szabadkereskedelmi elveit. Ahogy Michael Wessel, az amerikai kormány kínai gazdasági ügyekkel foglalkozó bizottságának korábbi tagja fogalmazott, ezután

volt egy hat-hét éves türelmi időszak, amikor a szép, közös jövő reményében nem nagyon foglalkoztak a technológiatranszferek és -lopások potenciális veszélyeivel.

Szemét kínaiak, jól átvertek

Ez nem csak Amerika esetében volt így, és a dolog nem is csak hekkeléssel és illegálisan zajlott. Nemrég részletesen is írtunk róla, hogy a német Siemens és a francia Alstom (és az őket támogató német és francia kormány) azzal nyomasztják az Európai Bizottságot, hogy engedjék őket egyesülni, mert ellenkező esetben eltapossa őket a kínai konkurencia, a hatalmasra nőtt CRRC vasúti cég. Ám ennek előzménye, hogy a Siemens és az Alstom (japán és kanadai vetélytársaikkal együtt) az előző évtized első éveiben önként és dalolva, egymással versenyezve adták át gyorsvasút-technológiáikat a kínai cégeknek. 

Emögött két dolog állt. Egyrészt a nyugati vállalatok szentül hitték: a kínai vetélytársak olyan súlyosan le vannak maradva, hogy teljesen veszélytelen a technológiatranszfer. Másrészt a kínai kormány elég dörzsölt módon sok területen megkövetelte, hogy a hatalmas kínai piac egyes szegmenseibe csak az léphessen be, aki helyben, kínai cégeket bevonva, a technológiát megosztva gyárt (ennek fő területe az autóipar volt, bár e szektorban egyelőre még megvan a nyugati előny).

A kettő együtt a vasúti iparban ahhoz vezetett, hogy a nyugati cégek a sokmilliárdos kínai megrendelések reményében gyakorlatilag létrehoztak Kína számára egy szupermodern gyorsvasútipart, amely hamar kiszorította őket Kínából, és mára harmadik országokban is vetélytársukká vált. Így aztán most <a href="//index.hu/gazdasag/2019/01/16/nemetorszag_nemet_ipar_unios_fellepes_kina_ellen_orban_ket_legjobb_baratja/" id="hyperlink_51f0f85c8384169a03803e2bebb2ecd1" target="_blank" title="Egymásnak ugrott Orbán két legjobb barátja" data-recommendation="bekezdes_utan" data-recommendation-preview="{"og:title":"Egymásnak ugrott Orbán két legjobb barátja","og:description":"A magyar gazdaság egy jelentu0151s részét eltartó német ipar azt követeli Berlintu0151l és az EU-tól, hogy keményebben tartson ellen a magyar kormány másik kedvenc külföldi befektetu0151jének, Kínának. Egykor szinte szimbiózisban éltek, aztán valami elromlott. De […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/gazdasag/2019/04/15/kina_usa_hekkeles_technologialopas_amerikai_cegek_profit_penzehseg/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

80 ezer forint egy átlagos havi lakbér

Tavaly októberben egy magánszemélytől bérelt lakás átlagosan havi 80 ezer forintba került, a budapesti bérleti …