2019. december 14., szombatMa Szilárda napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 328,00 Ft | USD: 294,00 Ft | CHF: 299,00 Ft
2019.12.14. Szilárda Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 328,00 Ft | USD: 294,00 Ft | CHF: 299,00 Ft
Kezdőlap / Belföld / Az én Csongrádom Trianon, az én Szegedem a minden

Hirdetés

Az én Csongrádom Trianon, az én Szegedem a minden

Szalma Baksi Ferenc

Az én Csongrádom Trianon. Gyomorgörcs a határon. Mi, jugók gyakran jártunk át a magyarokhoz. A forintot a cipőbe kellett rejteni, nehogy megtalálják a vámosok. Nem értettem, miért, hiszen ők is forinttal fizetnek. Leadtuk a Napoleon konyakot a Gogol vagy talán a Hajnóczy utcában, és még több forintunk lett. Viharsebesen elköltöttük Pick szalámira, egész trappistára meg effélékre. Én csak a Kárász utcai könyvesboltba és az újságoshoz akartam bemenni, ahol Ludas Matyit, Kockást, Hahotát és Fülest vettem. Meg ami még szembejött. Egyszer a szegedi Partfürdőben megettem tíz palacsintát. Olyan vékony volt, hogy szinte átsütött rajta a nap.

Hirdetés

Aztán jött a háború, és elfogyott a pénzünk. Hirtelen a feje tetejére állt a világ. Kilencvenkettőben felvettek a szegedi Deákba és a szabadkai gimnáziumba is, de jobbnak láttuk átjönni. Nehéz döntés volt. A rendőrségen lebasztak minket, hogy miért csak októberben jutott eszünkbe tartózkodási engedélyt kérni. Nekünk senki sem szólt, hogy kell ilyen. Később az ügyintéző azt tesztelgette, mit tudok az iskolám névadójáról. Két kérdést tett fel, mindkettőre tudtam a választ. Ötös, leülhet, mondta. Büszke voltam magamra. Sok évvel később meglett a bevándorlási engedély is, ami akkoriban őrületesen nagy szó volt.

Már csak karnyújtásnyira volt az állampolgárság. Megint vizsgáznom kellett, a társadalombiztosítást húztam. Ötös, leülhet, mondták. A polgármesteri hivatalban felálltam, és elénekeltem a Himnuszt. Sírtunk. Legalábbis így emlékszem.

Pálúr Krisztina

Szegeden születtem, első generációs Csongrád megyei vagyok. A régi híd korlátján tettem meg az első lépéseimet, az árvízi emlékműnél tanultam meg biciklizni, miután megkaptam a jogosítványt, az első hosszabb utam a szentesi rokonokhoz vezetett. Laktunk téglablokkos házban a város szívében, régi bérházban az Anna-kútnál, panelben Szeged minden pontján, és volt hobbikertünk Szatymazon, tanyánk Röszke mellett. Gyerekként irtózatosan büszke voltam, amikor édesapámat kiszúrtam a Szabadtéri Színpadán a statiszták tömegében, és arra is, hogy juhászgyulás és radnótis vagyok, és a ságvárisok meg menjenek a búsba.

IMG 2880

Fotó: Pálúr Kriszta / Index

Emlékszem, hogy milyen jó hajnalban sétálni az üres Kárász utcán és Széchenyi téren, hogy milyen furcsa az, amikor nyáron kiürül a város, mert hazamennek a diákok, hogy milyen íze van a víznek, amit literszám hordtunk nagymamámmal az Anna-kútról marmonkannákban, a gofrinak, amit a Szeged Nagyáruház passzázsán lehetett kapni, az első igazi hamburgernek, amit az Oskola utcában vettek a szüleim, vagy az első fagylaltnak, amit még a kis Z. Nagyban kaptunk óvónőktől, és azt is, hogy milyen volt hallani, hogy meggyilkolták a szegedi cukrászcsaládot vagy azt, hogy a szomszédban háború dúl.

Lassan 20 éve nem élek Szegeden, ahogyan lassan mindenki elszivárgott a városból, aki iskolatársam vagy a barátom volt. Emlékszem arra is, hogy milyen volt, amikor Szegeden már, Budapesten még nem éreztem otthon magamat, hogy

attól féltem, Szegeden érzik rajtam a főváros szagát, és fordítva,

hogy a havi látogatások egyre ritkábbak lettek, hogy háromhavonta jártam csak haza, majd félévente. De bármikor elkap a gyomorszorító érzést, amikor valami rossz hírt kapok a városból, és nagyon jó kihúzni magam, amikor valami jót olvasok róla, vagy amikor egy ismerős meséli, hogy járt ott, és az mennyire szép hely.

Haász János

Hogy nem vettek fel egyetemre, amire számítottam is (magyar), meg nem is (töri), és hogy akkor már biztos soha sehová nem fognak, és sose jövök ide vissza többé.

Hogy Gyuláról nem kell Pestig bumlizni, ha villamosozni akarok.

Hogy az újszegedi strandbelépővel a Tiszában is fürödhetünk. Fürödhettünk.

Fotó: Album013 / FORTEPAN

Hogy a Szegedi Dózsa, hogy a SZVSE, hogy buszozás enbéhármas (területi bajnokság!) rangadókra.

Hogy Grecsó könyvei, kenderföldek, Feketeváros, halott vizek.

Hogy apám halála után hajlam-a-rákra-vizsgálat idegőrlő órái.

Hogy végre van egy jó fogorvosom.

Hogy stopposverseny szakítás utáni szakítással.

Hogy a szentesi strandnak is vízparton van vége.

Hogy kompon állhattam Baks és Mindszent között.

Hogy egy majdnem-lehetett-volna-másképpet hogyan lehet tökéletesen elrontani.

Hogy nem vettek fel az egyetemre, és mégis, újra és újra visszamentem.

Tóth-Szenesi Attila

Tősgyökeres szegediként most jöhetnék azzal, hogy nem feledem a Pulcz utcai düledező bérházunkat (közvetlen a diliház mellett, szemben a Csillag börtön bútorgyárának magas kerítése, amit éjjel-nappal egy gépfegyveres börtönőr vigyázott a magasban) vagy a Tarján szélét, ahol felnőttem, és amiről Szegfű tanítónéni nem hitte el, hogy létezik (Tarján széle utca, nem? – kérdezte idegesen, amikor a lakcímünket kellett bemondani). Vagy a szegedi trolikat, buszokat, villamosokat, amik egy időben mindennél fontosabbak voltak számomra, az Ady téri focizásokat ott, ahol most az egyetemi könyvtár van, és akármennyire is hiprmodern, mindig elszorul a szívem, ha arra járok. Vagy a feledhetetlen egyetemi órákat A. Sajti Enikő szobájában, ahol kis csoportban nagyokat dohányozva beszéltük meg a Balkán véres történelmét.

A feladat azonban nem ez. Az én […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/belfold/2019/08/13/csongrad_megye_mi_videkunk_szeged_szubjektiv/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Megbüntették a Gozsdu udvart diszkrimináció miatt

A független újságírás olyan olvasókat jelent, akiknek számít a munkánk. Támogass te is! Hivatalosan bebizonyosodott, …